A nők kiborulnak és hisztisek, a férfiak pedig hidegvérűek és elfojtják az érzelmeiket? Vagy ma már egy férfi akkor is képes kimutatni mit érez, ha azoktól netán gyengének látszik? És gyenge lesz tőlük egyáltalán?

Minden szülő rémálma, hogy a gyereke nyilvános helyen bömböl és úgy vágja magát földhöz, mint Joli néni a felmosórongyot, de olyan ez, mintha azt várnánk egy Tarantino filmtől, hogy ne legyen benne véres jelenet. Pedig előbb-utóbb lesz. És előbb-utóbb bizony a te gyereked is bedobja majd a titkos fegyvert a nagyközönség előtt, ha eddig még nem tette (tudom, a tiéd egy csoda és ő soha nem csinálna ilyet, ez esetben gratulálok, ez az írás nem neked szól).

Kis Emily mindenhol ott van, ahol mi. Velünk eszik, fürdik, alszik és a játszótérre is elkísér. A dolog pikantériája, hogy „kis Emily” a kislányunk képzeletbeli barátja.

Szülőnek lenni olyan, mint szerelmesnek lenni (vagy mint kiválasztottnak a Mátrixban) – az egész lényed tudja, tetőtől talpig. Személyes, világmegváltó, magasztos élmény ez, amit semmi sem tud elvenni tőled. Éppen elég, ha te érzed és kész. De mint minden szenvedélyes dolog, a szülőség is néha fáj. Mert csak úgy lehetsz igazán szerelmes – vagy éppen szülő, esetleg kiválasztott (a három néha ugyanaz) -, ha a szíved olykor belesajdul. De ettől szép ez a popszakma.

Ma már sok helyen puffogtatják a családbarát jelzőt, de az ígéretek nem mindig tükrözik a valóságot. Mi viszont olyan helyen jártunk, ahol komolyan gondolják mindezt. Kipróbáltuk az ország egyik legjobb családbarát hoteljét és nem csak új élményekkel gazdagodtunk, hanem nagyot buliztunk és új dolgokat is tanultunk.

Legutóbb éppen arról írtam, mennyire fontos, hogy a szülők kettesben is tudjanak időt tölteni és néha megszökjenek otthonról egy-egy kirándulás alkalmával. Nos, ugyanennyire fontos az is, hogy a teljes családnak is legyen egy ilyen közös nyaralása, hiszen a gyermekekkel is olykor „meg kell szökni otthonról”. Mi pontosan ezt fogjuk tenni Emily születésnapjának hétvégéjén: hármasban töltünk el két éjszakát a Velence Resort & Spa családbarát wellnes hotelben.

Az olasz csizma alja magával ragadó, barátságos és romantikus hely, ahová ha egyszer bedugod a lábadat, sosem akarod kivenni onnan. Ráadásul az ottléted egy toszkánai kiruccanás töredékéből megoldható, ehhez képest pedig semmivel sem kapsz kevesebb élményt. Low budget kirándultunk Bariban és környékén, cserébe csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Hová érdemes elmenni és miért? Összefoglaló a szülők négy napos road tripjéről.

Néhány dolgot tisztázni kell a nők és az apák közös érdekeiről. Milyen nőnek és apának lenni manapság? Mi a közös bennem és a feministákban? És milyen egy apás coming out? Állásfoglalás és őszinte kinyilatkoztatás a közelgő Nőnap alkalmából egy apa szemén keresztül.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy igen döcögősen induló bölcsikezdés. Az első heteket sok-sok sírás és nyafogás jellemezte, de egyszercsak - egy nem várt napon - eljött a töréspont. Azon a bizonyos reggelen a bölcsiben apukája átöltöztette a kis Emilyt, papucsot húzott a lábára, a kislány pedig hirtelen felállt és köszönés nélkül besétált a többiekhez. Megölelte a kedvenc dadusát, majd valamit mesélni kezdett a pulóverén található cicáról. Az apuka meg ott állt az ajtóban értetlen és csodálkozó tekintettel, miközben az öröm, a hitetlenkedés, na meg a megkönnyebbülés érzése kavargott benne. Hogy jutottunk ide?

A kislányunk ősszel elkezdett bölcsibe járni. A befogadás után eljött a kezdés Nagy napja. Aztán a következő. Végül a harmadik nap. Nehezebb volt, mint amire számítottunk, sőt! Ennek köszönhetően pedig előtörtek bennünk a kétségek: Jól döntöttünk, amikor bölcsibe tettük a gyereket?

Mozgalmas hónapokon vagyunk túl, hurrá, zajlik az élet! Csak ne lenne olyan fene zajos. Az egyik nagy változás az életünkben például az, hogy a nyugodt, szelíd és szabadosan kezelhető reggeleket felváltotta az időkorlátokhoz és nem akaráshoz köthető olyasfajta küzdelem, ami csak egy kisgyermekes családnál jelenhet meg. Két év és két hónap után megkezdődött ugyanis az az élet, ami – tudvalevőleg - ha egyszer megkezdődik, akkor minimum 14-15 évig tartósan meg is marad (de ki számolja?).

ELKEZDTÜK UGYANIS A BÖLCSIT.

Rendszeresen hangoztatom, milyen fontos, hogy szülőként se felejtsünk el kikapcsolódni, találjunk időt magunkra és egymásra, felnőtt programokat szervezzünk, vagy olykor (akár huszonéves korunkban tettük) fesztiválokra járjunk.

Nyaranta mi szülőként sem tagadjuk meg a fesztiválozó énünket és ha lehetőségünk adódik, legalább egy napra kinézünk a Szigetre. Idén sem volt ez másképp, ezúttal viszont még két új embert is magunkkal vittünk: olyan szülőket, akik előtte még sosem jártak fesztiválon, így a harmincas éveiket taposva debütáltak a Szigeten.

 Feldolgozhatatlan tragédia érte június közepén az amerikai olimpiai bajnok alpesi sielő Bode Millert, akinek másfél éves kislánya medencébe fulladt. Mindamellett, hogy el sem tudom képzelni a fájdalmat, amit most érez, ez a hír eszembe juttatott egy nemrégiben velünk megtörtént esetet: néhány hete Emily (23 hónaposan) szintén vízbe esett. Egy tó szélén állva megcsúszott úgy, hogy mindössze néhány méterre álltunk tőle. A víz a part mentén sekély volt, de ahhoz éppen elég mély, hogy szinte azonnal és teljesen elmerüljön. Fél pillanat alatt utána ugrottam és kikaptam (mit kikaptam, kidobtam!) a partra, és hálisten az ijedtségen kívül komoly baja nem történt, ám így is néhány másodpercet a víz alatt töltött...

Hétvégén Apák napja, amit minden évben június harmadik vasárnapján ünneplünk. Évről évre népszerűbb ez a nap, egyre több az apák napi rendezvény hazánkban is, így hát úgy döntöttem, hogy a hétvége mindkét napjára ajánlok egy-egy programot. Ezek természetesen nem csak apukáknak, hanem az egész családnak szólnak. Ja, és persze ingyenesek.

A tanári szakma ma már jóval kevésbe megbecsült, mint régen volt, pedig ha sikerülne ismét vonzóvá tenni, talán jóval több férfi választaná ezt a területet. Merthogy ma már tanárnak lenni nem szexi, és alig van férfi az oktatásban, pedig nagy szükség lenne rájuk. Hétvégén volt a Pedagógusok napja.

Befutok néhány cuccért a szupermarketbe. Sietve összeszedem a polcokról a vacsorához szükséges dolgokat és beállok az egyik pénztárhoz a sorba. Egykedvűen várok, miközben andalít a kódleolvasó ütemes pittyegése. Odakint a koraesti sötétség jelzi, hogy közeledik a karácsony.

Az Apu-kalipszis blog legutóbbi felmérése alátámasztja, hogy a férfiak nagyrésze a munka miatt nem tud annyi időt tölteni a gyerekével, mint amennyit szeretne. Az apák szerint az egyik legfontosabb feladatuk a pénzkeresés, harmaduk viszont frusztrált, mert nem tudja összehangolni a munkáját a szülői teendőivel. Minden harmadik apa elmenne gyesre, ha lenne rá lehetősége. Íme a nagy Apaság és Karrier Felmérés eredményei.

A legtöbb férfi enyhén beszédül, amikor a nyakába zuhannak az évközi ünnepek, mint a Valentin nap vagy az eheti Anyák napja. Tipikusan azok az események ezek, amikkel nem tudunk mit kezdeni. Vennénk is valamit, de kong a fejünk az ürességtől ajándékügyben. Csoki és virág, jó öreg trükk, de már mindenki unja...

Amikor megtudtam, hogy babánk lesz, az első gondolatom természetesen a felhőtlen öröm volt. Nincs ebben semmi furcsa vagy váratlan. A második gondolatról viszont kevesebbet beszélnek.

Nem vagyok éppen otthonülő típus. A párommal szülőként sem osztjuk, sőt, egyenesen ellenezzük azt a nézetet, hogy ha az emberfiának gyereke születik, megáll az élet. Bullshit. A szülői szerep könnyen egyensúlyban lehet az énidővel és a párkapcsolat ápolásával. És néha még a buli is belefér. Ha máshogy nem megy, közösen a gyerekkel, mégpedig szombat délután.