Dinka, troll, strucc – a legszokatlanabb jelzők, amikkel eddig a kislányomat illettem. Ezek hallatán a nagyszülők totál ki vannak akadva, én meg nem tudom eldönteni, hogy fura vagyok-e vagy csak laza (igérem, a struccot is meg tudom magyarázni).
Sosem tetszett, ha egy szülő a gyerekével való kommunikáció során teljesen elveszíti önmagát és úgy beszél a babához, mint egy szellemileg visszamaradott beszédhibás pulyka. Biztos voltam benne, hogy én nem fogok így gügyögni, mégis legutóbb az egyik barátom (akinek nincs gyereke, így még külső…