Szombat esti láz a családbarát hotelben

2019. július 15. 11:12 - Ficza J.

Ma már sok helyen puffogtatják a családbarát jelzőt, de az ígéretek nem mindig tükrözik a valóságot. Mi viszont olyan helyen jártunk, ahol komolyan gondolják mindezt. Kipróbáltuk az ország egyik legjobb családbarát hoteljét és nem csak új élményekkel gazdagodtunk, hanem nagyot buliztunk és új dolgokat is tanultunk.

img_8696.JPG

Sűrű nyár elé nézünk, összesen négy esküvőre vagyunk hivatalosak a következő két hónap során, így a nagy családi kirándulást ebben az évben nem tudtuk (és nem is volt érdemes) betervezni. Éppen ezért megörültünk, amikor kiderült, hogy a Kids Oasis – minősített családbarát szálláshelyek utazó nagyköveteiként rögtön a nyár elején együtt tölthetünk hárman egy hétvégét a Velence Resort & Spa családbarát wellnes hotelben. Végre nem lesz munka, nem lesz bölcsi, csak játék, pancsolás és közös kikapcsolódás. A terv maradéktalanul sikerült, de arra még mi sem számítottunk, hogy ezen felül lesz tánc, barátság, pezsgő és még torta is.

Írtam már korábban, hogy a kislányunk részéről annyira nagy volt az izgalom, hogy az eredeti utat egyszer el kellett csúsztatnunk, mert az indulás reggelén belázasodott, így úgy alakult, hogy éppen a 3. születésnapjának hétvégéje lett az új időpont. Ez éppen így lett jó: alig vártuk már mi is, hogy az év legfontosabb napját zavartalanul tölthessük hármasban egy olyan helyen, ahol szinte minden a gyermekekről és a család önfeledt szórakozásáról szól. Nos, a nagy nap, sőt az egész hétvége tökéletesre sikerült, egy kis pánikrohamot leszámítva...

De haladjunk szépen sorjában: a hotel recepciójára érve egy kisgyermek is rögtön jól érzi magát, hiszen babzsákok, könyvek és mesefilm várja a kicsiket, így amíg mi becsekkoltunk, addig Emily otthonosan, kényelembe helyezve várt minket.

A szobánkba érve egyenesen a Velencei-tóra nyílt kilátás, az erkélyen állva így egyből elkapott bennünket a nyaralás igazi feelingje. Egy idő után az is feltűnt, hogy sok a fecske, és csak később vettem észre, hogy minden erkélyen (a miénken is) több fészek található, és mint utólag megtudtam, ez tudatos döntés eredménye, hiszen a szálloda nem bántja őket, sőt, kifejezetten örülnek, hogy fecskecsaládoknak is tudnak helyet biztosítani. Azt is megtudtam, hogy ha valamelyik vendéget mégis zavarják a madarak, akkor extra takarítást vállalnak a teraszon vagy olyan szobát biztosítanak helyette, ahol nincsenek fészkek. Minket viszont nem zavart, maradtunk mi is, meg a fecskék is.

Irány a fürdő: vannak kinti és benti medencék, mindenhol kellemesen meleg a víz és nem túl mély. Itt minden arról szól, hogy a kicsik biztonságban legyenek, kényelmesen tudjanak játszani és jól érezzék magukat. A közelben több játszótér is van, így ha megunják a vizet, ott is kiélhetik magukat.

Az unalom egyébként sem gyakran használt kifejezés errefelé: reggeltől estig számtalan programlehetőség várja a gyermekeket a vizen kívül is. A Dzsungel játszóházban mászhatnak, kúszhatnak és csúszhatnak, a Játékszigeten pedig közös foglalkozások vannak. Első este vacsora után például a játszóházban a többi szülővel csücsültünk egymás mellett úgy, mint a fecskék, és kaján mosollyal figyeltük, ahogy a rohangáló gyerekek kiadják magukból a fölös energiát alvás előtt. Ilyenkor egy picit megpihenve tudtunk beszélgetni a többi sorstársunkkal, amíg az utódaink nevetve, olykor visítozva rohangáltak a „dzsungelben”. Emily szeret a nála nagyobb gyerekekkel barátkozni, itt újakat is szerzett, akiket istenként csodálva követni tudott a labirintusban fel-alá mászkálva.

Az olykor (haha!) fáradt szülőknek egyébként is biztosítva van a kikapcsolódás, hiszen napközben masszázs, szauna és egyéb spa szolgáltatások várják őket, amíg a kicsikkel az animátorok foglalkoznak.

Az egyik legnagyobb attrakció egyébként a hotel figurája, aki egy, pontosabban két elefánt: Ele-Fanni és Ele-Fülöp minden nap előbújik a kuckójából és együtt játszik a gyermekekkel.

A lányoknak külön ajánljuk Ele-Fanni szépségkuckóját, ahová mi az utolsó napunk délelőttjén látogattunk el: egy igazi tüllszoknyás, tiarás, csillámos varázshely ez kislányoknak. Emi túl félénk volt, így inkább az anyukáját díszítette fel, de érdemes volt itt is egy órát eltölteni.

Számunkra a második nap volt a legfontosabb, hiszen ez volt Emily a szülinapja. Pancsolás a vízben, délután pedig játszóterezés és vizibicikli. Aztán eljött a vacsora, hozzánk pedig eljutott a hír, hogy a szálloda egy tortával készült, amit személyesen az egyik elefánt adna majd át Emilynek.

Nos, az eddigi tapasztalataink alapján tudtuk, hogy Emi nincs nagyon megbarátkozva a nála nagyobb állatokkal (még akkor sem, ha elefántjelmezbe bújt emberről van szó), ha nem macskáról vagy kutyáról van szó, akkor bár szereti őket, de csak tisztes távolságból. Így amikor megpillantotta az ember nagyságú elefántot az étteremben felé közeledni, először lefagyott, majd rémült tekintettel kezdett el hangosan sírni mintegy száz másik ember előtt. Hiába a gyönyörű torta, rajta a gyertyával, hiába a kedves mosoly, a jókívánságok és Ele-Fülöp barátsága, Emily a nyakamba ugrott és pánikolva kérte, hogy meneküljünk onnan...

Nos, nem volt mit tenni, szó szerint könnyes búcsút vettünk tőle (mármint Ele-Fülöptől, nem a gyerekünktől), és csak utólag fújtuk el a gyertyát, majd közösen próbáltuk meg feldolgozni a sokkoló történteket. Emily a tortát majszolva, mi ketten pedig pezsgőt kortyolgatva....

Egy idő után rá tudtuk venni őt, hogy nézze meg, hogyan játszik az elefánt a többi gyerekkel a hotel recepcióján. Odaát egyre nagyobb buli kerekedett, amit persze Emilyvel csak a távolból nézhettünk, hiszen hangos nemtetszését fejezte ki, ha egy lépést is tettem az elefánt felé. Amint viszont Ele-Fülöp elköszönt mindenkitől, a mi kislányunk is mosolyogva integetett neki (Nagyon fogsz hiányozni! – gondolta) és megbátorodott, így az este további programját már aktívan bekapcsolódva élvezhettük.

Amikor azt gondolod, hogy egy hotel bárjában rendezett szombat esti zenés-táncos mulatságok nem neked valók, akkor születik egy gyereked és elmész nyaralni egy családbarát helyre.

És egyre jobban élvezed a meghívott táncosok előadását, mert a gyereked elvarázsolva nézi őket. És amikor jön a közös tánc, akkor annyira elkap a boogie, hogy te sem akarsz mást, csak a kislányoddal táncolni, így ti is csatlakoztok és együtt tanuljátok a lépéseket, együtt pörögtök, nevettek és rázzátok a ritmust, miközben körben ülnek a szülők és nagyszülők, akár egy iskolai teadélutánon. Látod a boldogságot nem csak a sajátod, hanem az összes kisgyermek arcán, mert ilyen jót még sosem buliztak azelőtt, és akkor gondolatban megköszönöd a helynek a csodás élményt, mert tudod, hogy ez a móka nem rólad szól, hanem csakis róluk. Így történt, hogy Emily átélte élete első partyját a szülinapján, amit nagyon élvezett és végül – kicsit szégyenlősen - még a tortát is megköszönte az egyik animátor lánynak... Későn kerültünk ágyba, másnap egy picit érezhető volt rajta a fáradtság, de megnyugtattam, hogy kb. 15 év múlva ennél ütősebb fájdalmat fog érezni egy-egy szülinapi dorbézolás után...

Szóval, ha olyan helyre szeretnél menni, ahol reggeltől estig szórakoztatják a csemetédet úgy, hogy közben te is jól tudod magad érezni (van spa meg sör!), akkor irány a Velence Resort & Spa. De ha szeretnél egy felejthetetlen élményt adni a nagyszülőknek is, akkor küldd oda őket az unokával vagy unokákkal, mert ami feltűnt, nagyon sok nagyszülő-unoka párosítás volt, ami számomra felettéb örömteli és kedves tanulság.

Mi még biztosan megyünk, hogy együtt pancsoljunk és gyerekzsúrozzunk a kislányunkkal, vagy elküldjük a nagyszülőket Emilyvel, hogy ők is bulizzanak együtt egy jót.

Fotók: Apu-kalipszis

Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess a Facebookon vagy az Instagramon, illetve nézd meg a videóimat a Youtube-on.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr7414947218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása