Az olasz csizma alja magával ragadó, barátságos és romantikus hely, ahová ha egyszer bedugod a lábadat, sosem akarod kivenni onnan. Ráadásul az ottléted egy toszkánai kiruccanás töredékéből megoldható, ehhez képest pedig semmivel sem kapsz kevesebb élményt. Low budget kirándultunk Bariban és környékén, cserébe csodálatos élményekkel gazdagodtunk. Hová érdemes elmenni és miért? Összefoglaló a szülők négy napos road tripjéről.
Pihenés, énidő és izgalom – na, ez az a három a dolog, amiből nincsenek túleresztve a hétköznapi szülők. Persze tudom, minden csak hozzáállás és megszokás kérdése, én például egy tízperces szundit Dóra, a felfedező kalandjaival a háttérben is sokkal jobban értékelek, mint egy átmulatott éjszakát; az énidő pedig ma már kimerül abban, ha sikerül éjfél előtt végignéznünk a GoT egyik részét. Na és ha úgy vesszük, az is elég izgalmas, ahogy az ágyon ugráló gyereket figyelve azt próbálom kimatekozni, hogy vajon mikor koppan a feje a padlón.
De, ha szülőként valódi kikapcsolódásra vágysz, akkor szigorúan be kell vezetnetek az általunk is használt szabályt. Nevezetesen: nem szégyen, ha szülőként néhanpaján jut időd magadra és a párodra. Éppen ezért évente legalább egyszer – bármilyen nehéz is – fogjátok a gyereket, lepasszoljátok valamelyik nagyszülőnek, előhúzzátok és leporoljátok a bőröndöt, aztán leléptek néhány napra kettesben. A kifogás itt nem számít, nincs mese (szószerint), menni kell!
A pénz kérdése sem kell, hogy eltántorítson, hiszen egy vagyon elköltése nélkül is megoldható, kellő utánajárással és okosan kilogisztikázva idehaza is számtalan remek helyet találtok, de akár külföldre is megszökhettek viszonylag elfogadható költségvetésből.
A kettesben töltött idő ápol és eltakar, feltölt energiával, jót tesz a párkapcsolatnak (azt mondják, a szexuális életednek is), és a nagyszülők is megérdemlik, hogy egy picit kínlódjanak a gyerekkel minél több időt töltsenek az unokával.
Szóval, ha küldöldre mennél, és olyan helyre, ami hangulatos, egyedi, gyönyörű, nem túlzsúfolt és megfizethető, ráadásul még nem checkolt be onnan az összes idegesítő FB ismerősöd, akkor irány Bari és környéke, vagyis Puglia tartomány!
UTAZÁS
Budapestről repülővel egy óra alatt ott vagy, mi még télen vettük akciósan a jegyeket, kettőnknek alig több mint 30 ezerért, igaz leginkább a szezon eleje vagy vége csíphető meg jó áron. Ezek is nagyon jó időszakok, sőt! Mi május elején voltunk, igaz, elkapott minket az egész Európában akkoriban tomboló hűvös időjárás, de így is kellemes volt a levegő (de tavaly ilyentájt például 30 fok volt), bár a tengerben fürödni nem tudtunk. Cserébe sehol sem volt turista áradat, ha igen, azok is leginkább elszórtan lézengő olaszok voltak.
1. nap: Bari
Megérkezésünk után Bari óvárosa (Vecchia) a hangulatos, szűk utcácskáival nagyszerű kiindulópont volt a következő néhány napra. Eleinte furcsa, de aztán gyorsan megszokod, hogy a számodra egzotikus házakban, amik között úgy sétálsz, mintha múzeumben lennél, amiket fotózol, és ahová az ajtóréseken keresztül kelletlenül is be-bekukucskálsz, szóval ott élnek a helyi öregek, pontosan ugyanúgy, akár a mi nagyszüleink a magyar falvakban. Hallod a függöny mögül kiszűrődő tévé vagy rádió hangját, csörömpölnek az edények, érzed a készülő ebéd illatát, frissen mosott ruhák lógnak a fejed felett. Az öregek legtöbbször kint ülnek az ajtó előtt vagy söpörnek, sütik a orecchiette tésztát, de a lényeg, hogy nem zavartatják magukat és nem is ellenségesek, csupán biccentenek egyet.
Ilyen Bari központja, hangulatos kis terekkel, ódon katedrálissal és egy nagy várral szegélyezve. Az óváros felfedezése után mindenképpen érdemes sétálni egyet a tengerparti sétányon.
Ez mondjuk nekünk nem jött össze, hiszen a városban épp aznap volt egy hatalmas össznépi vásár, több tízezer emberrel a parton, repülős bemutatóval, utcai árusokkal, streed fooddal, hangzavarral és fényekkel. Szóval a nyugalmas délután helyett ízelítőt kaptunk egy dél-olasz nagyváros ünnepi kavalkádjából, egy igazi puglai búcsúba csöppentünk. Az év egyetlen napján van ez a városi ünnep és mi épp elkaptuk: a San Nicola bazilika ünnepe ez, így az egész város az utcára vonul. A belváros, a sétálóutcák és a terek így még este 11-kor is zsúfoltak voltak a helyi lakosokkal, ennek köszönhetően pedig láthattuk a város lakóit: a több mint 300 ezer lakosú Bari ezek alapján egy fiatalos, divatos hely, tele hipszterekkel és pezsgő energiával. Az este folyamán meg is találtuk a helyi fiatalok által kedvelt egyik kis helyet, ahol finom kézműves söröket ittunk és zseniálisan finom puccia szendvicseket faltunk.
GASZTRONÓMIA
Kávé ínyencek lévén naponta többször ittunk espresso-t, ami általában 1,- (azaz EGY!) euró, de több helyen 70-80 eurócentet fizettünk, a minősége pedig a legkisebb falu legüresebb kávézójában is összehasonlíthatatlan a hazai kínálattal.
Pugliában kevés a nagy turistacsalogató vendéglátóhely, bár azért akad olyan is. Könnyen találni viszont kicsi, eldugott, vagy a helyiek által látogatott trattoriákat és pizzériákat, ahová belépve igazi gasztronómiai csodákban részesülsz. Mindenhol helyi alapanyagokból főznek, hiszen ez dél: az emberek ismerik egymást, a vendéglátósok pontosan tudják, hogy kitől vásároljanak. És igen, a pizzeria tulajdonosa is felszolgál, körbejárja az asztalokat, mindenkihez van egy-két kedves szava és – ha egy szót sem tud angolul, akkor is – elbeszélget veled legalább az időjárásról.
A régió tipikus étele a puccia kenyér mozzarellával, prosciuttoval és paradicsommal, de a legtöbb helyen más variációban is árulják ezeket a szendvicseket.
Az árak ennek ellenére megfizethetőek, mi 20-30 eurónál egy ebédért vagy vacsoráért sem fizettünk többet (az italt és a szervízdíjat is beleszámítva!), pedig mindenhol olyan minőségű ételt kaptunk, ami odahaza már felső kategóriának számít.
Olaszországban a fagyizás is kötelező, és bizony a fagyi esetében is érvényes a szabály: keresd a kis fagyizókat és ígérjük, csodákra lelsz.
2. nap: Polignano a Mare, Monopoli, Alberobello
Barira elég egy nap, a környék több látnivalót tartogat, így mi másnap a bérelt Fiat 500-asunkkal (mi mással?) útra is keltünk.
AUTÓ
A bérlés díja 25,- euró volt 4 napra, szintén kiváló ár, az olasz autókölcsönzők azonban szeretnek trükközni, ezért érdemes még előre lefoglalni és kifizetni a bérleti díjat.
Bármelyik irányba indulsz el, nem ronthatsz el semmit, mert mindenhol mesés helyeket találsz majd és ízelítőt Puglia hangulatából. Mi délre indultunk a tengerparton, felfedezni a nyugalmas kisvárosokat és csandes falvakat.
POLIGNANO A MARE
A sziklára épített tündéri városka a híres öblével és – mily meglepő – hangulatosan szűk utcáival, na meg pici tereivel, néhány kilométerre található csupán Baritól. A monumentálisan meredek partfal, az oldalába és a tetejére épített házak, valamint az alattuk bemélyedő barlangokban működő éttermek és szálláshelyek szinte felfoghatatlan látványt nyújtanak. Lentről hihetlen, fentről nézve igéző. Itt töltöttük a délelőttöt, az ebéd során kicsit elérzékenyültünk a mellettünk ülő kisgyerekes családot látva, aztán amikor azt láttuk, hogy felváltva ugranak fel a helyükről, hogy kövessék a kicsit, félig tudják csak megenni az ételt és állva rágnak, jobban élvezni kezdjük a semmittevés csábító mámorát. Jól laktunk, irány dél.
MONOPOLI
Alig fél órányi autóutra Polignanótól. Igazi csendes kisváros. Az óváros labirintusában hatalmas templomok és szép terek váltják egymást, az egészet pedig a kikötő foglalja keretbe. Kicsit szitál az eső, de egy kávézóban meghúzzuk magunkat, majd gyorsan kisüt a nap, így elindulhatunk a felfedezőutunkra. Lassan folyik a délután, lődörgünk és lötyögünk, ráadásul még mindig van időnk tovább folytatni az utunkat.
ALBEROBELLO
Az egész régió leghíresebb látványossága a híres kúp formájú fehér kunyhókkal. Az ún. trullo falu a zegzugos, kanyargós kis utcácskáival az UNESCO világörökség része. Itt már több a turista, de a mesés látvány így is megéri. Itt vacsorázunk, ismét egy kis helyet választunk, mennyei .... eszünk, és persze ezúttal is helyi kézműves sörrel öblítjük.
Az első napon három csodaszép helyet láttunk úgy, hogy nem hajtottuk túl magunkat, közben jókat ettünk, ittunk és beszélgettünk. Még azt is megengedhettük magunkat, hogy olykor a napfényben lustálkodva üldögéljünk egy kávézó vagy trattoria teraszán, magunkba szívva a felejthetetlen látványt, a tenger illatát és a nyugató napfényt.
(Alberobello)
SZÁLLÁS
Bari után három napig a szállásunk természetesen egy trullo. Ha Pugliába mész, kötelező egy ilyen kunyhót lefoglalnod. A semmi közepén álló kis épület olyan, mintha egy elcsépelt képeslapról ugrott volna a valóságba. Az összes vidéken található, távol a világ zajától, a környéken csak további trullók, olajfák és szőlővel borított domboldalak. Nyugalom és csend mindenhol, olykor csak egy-egy traktort vagy kutyaugatást hallunk mi is csupán. Ennek ellenére közel vagyunk mindenhez, hiszen innen könnyen megközelíthetjük a helyi látványosságokat. A trullo belülről is hófehér, igényes és annyira szentimentális, hogy az ágyat meglátva a cinikus énem is csak egy romantikus estére vágyott. Pedig aznap volt az Ajax-Tottenham BL-meccs, és még csak eszembe sem jutott rákukkantani az eredményre... Kicsi és tiszta a kunyhó, de épp elég arra, hogy ketten élvezni tudjuk a szépségét. Egy igazi álom.
A szállást az Airbnb-n találtuk foglaltuk, három éjszaka 60 ezer forint, a házigazdák, a szomszéd házban lakó Angelo és Guglia egy fiatal pár, akik bár csak olaszul beszéltek, angolul egy szót sem, mégis nagyon segítőkészek voltak: a Google fordító olykor csodákra képes, így jó éttermeket ajánlottak, na meg a kisboltot, ahol a legjobb helyi sajtokat és prosciuttókat tudtuk megvenni.
3. nap: Ostuni, Locorotondo, Martina Franca
Sokáig alszunk, a teraszon reggelizünk, aztán ráérősen elindulunk. Egyik hely szebb, mint a másik.
OSTUNI
Utunkat a festői Ostuniban kezdjük, körbejárjuk a keskeny utcákból álló óvárost, majd végül egy lépcsős teraszon üldögélve ebédelünk, kilátással az Adriára: olyan bisztró ez, ami valaha a nagymama háza volt, ő még most is kint ül a botját szorongatva a lépcsőn, az unokák pedig finom chill zene mellett italt kevernek és felszolgálnak. Régi és új világ keveréke, pihentető hangulat.
MARTINA FRANCA
csodás kisváros gyönyörű terekkel, kacskaringós utcákkal, barokk templommal és olaszos hangulattal. Csak ülünk a téren és élvezzük a nap játékát.
LOCOROTONDO
Az óvárosra már szavak sincsenek, csak engedjük, hogy az szűk sikátorok labirintusában eltévedjünk. Néha olyan helyen bukkanunk ki, ahol már egyszer jártunk, mégsem ismerjük fel, mert annyira varázslatos, hogy nem tudunk vele betelni. Betérünk egy apró pizzeriába, mondanom sem kell, hogy megfizethető áron életem egyik legfinomabb pizzáját eszem.
(Locorotondo)
4. nap: Punta Prosciutto, Lecce és az emlékezetes focimeccs
Az utolsó napon úgy döntünk, hogy hosszabb útra indulunk.
PUNTA PROSCIUTTO
Először "átruccanunk" a Jón-tengerhez, hogy megnézzük a környék egyik legszebb tengerpartját. A másfél órás út kacskaringós, poros kisvárosok lerobbant negyedein vezet át és a városon kívül néhol zötykölődős, már-már úgy érezzük, hogy a világ végén is túl vagyunk. Végül leparokolunk egy bozótosban és még mindig nem látjuk, miért jöttünk, de hiszünk a GPS-nek és kiszállunk. Végül egy csodaszép tengerpart látványa tárul elénk. Alig van ember, és mivel „csak” 21 fokos a levegő, a bárban csupán néhány olasz ücsörög nagykabátban vagy pulóverben. Mi fürdőruhára vetkőzünk és bár a víz még így is kellemesnek tűnik, végül csak a lábainkat mártóztatjuk meg benne.
Egy-két órát töltünk itt, de megérte az út.
LECCE
Elindulunk Lecce felé. Leccét Dél Firenzéjének is hívják, a város pedig ezt a mítoszt igazolja. Délután odaérve körbejárjuk az óvárost: díszes, pazar és elegáns, már rácsodálkozni sincs erőnk.
(Lecce)
De ehelyett kapunk egy másik kalandot a nyakunkba.
A városba érve először azt látjuk, hogy minden sárga-piros színben virít, zászlók lógnak az ablakokból, az autósok pedig egymásnak és a gyalogosoknak is integetnek, dudálnak. Könnyen leparkolunk és elindulunk felfedezni a várost. Egy idő után feltűnik, hogy a sétálóutcákban minden étterem teraszán és kocsmában megy a tévé, az emberek pedig a képernyőre tapadva meccset néznek. Olaszországban vagyunk, itt a foci fontosabb, mint a politika. A helyi csapat mérkőzése, állapítom meg magamban, de nem nagyon vagyok vele tisztában, hogy a Lecce most hol játszik. Lecsekkolom hát: a másodosztály második helyén vannak, ma van az utolsó forduló, sorsdöntő meccs, ha nyernek feljutnak az első osztályba. Értem már, mire ez a nagy felhajtás és izgalom, nagy a tét.
Az épületeket csodálva egyszercsak nagy lesz a hangzavar: góóóól, hallatszik mindenhonnan, gyanús, hogy a Lecce lőtte. Újra megnézem, a városban játszanak, hazai közönség előtt. Tovább sétálunk, szuveníreket vásárolunk, egyszer csak egy autó dudálva gurul végig a sétálóutcán, nagy robajjal behajt a Piazza del Duomo térre, a benne ülők és a közelben lévő emberek pedig énekelnek, kiabálnak, fütyülnek és tapsolnak. Kiderül, nyert a csapat. Ezután olyan rögtönzött utcabál kezdődik városszerte, mintha legalább a világbajnokságot nyerték volna meg. Órákon át dudálnak az autók, a motorosok, énekelnek, ugrálnak és táncolnak az emberek, együtt örül gyerek, aggastyán, nő és férfi. Aki él és mozog Leccében, az az utcán ünnepel. Így történt, hogy láttam és átéltem, hogyan örülnek az olaszok, ha a város focicsapata feljut az első osztályba. Bravó!
A nap végén sajgó fejjel (egy idő után besokkallsz a dudaszótól és a hangzavartól), este egy utolsó vacsora a szállásunktól 300 méterre található pizzeriában.
Másnap reggel indulunk vissza Bariba, hogy elérjük a déli járatot. Az időzítés a mi szempontunkból tökéletes, hiszen a hazautazásunk napján lehűl a levegő és megállás nélkül esik. Jó lenne még visszatérni, hiszen annyi helyet nem láttunk még Pugliában, hogy még egy út simán belefér.
Fotók: Apu-kalipszis blog (Címlapfotó: Martina Franca)
Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess a Facebookon vagy az Instagramon, illetve nézd meg a videóimat a Youtube-on.
