A Jóbarátok c. sorozat egy egész generáció számára jelent klasszikus és érinthetetlen emléket. Többek között nekem is. Sőt, talán még annál is többet, hiszen egy egész korszak lenyomatát hordozza magán. Nem csoda, hogy a mai harmincas-negyvenes korosztály nagyrésze már attól is jobb kedvre derül, ha eszébe jut a hat new york-i barát története, a legtöbben kapásból tudnak belőle idézni, egy csomó mondata pedig mára szállóigévé vált. Pedig a mai tinédzserek szerint a sorozat szexista, rasszista és homofób.

Fotó: Flickr

Ha valami kiömlik vagy összetörik, akkor mi Claudival rendszeresen használjuk a sampon-katasztrófa kifejezést, de gyakran hallom a barátaimtól azt is, hogy olyan vagyok, mint Chandler, mert senki sem tudja, mi a munkám. És hát, anno a balboa-i tengerparton sem véletlenül írtam a homokba a PLEH feliratot.

A sorozat nem csak az ilyen példák miatt van jelen az X és Y generáció hétköznapjaiban, hanem azért is, mert hosszútávon divatot teremtett. A kávézóban ücsörgés a haverokkal, Rachel haja, a loft típusú lakások, de még az Emma név is nagyban a Jóbarátoknak köszönheti, hogy trendi lett. És úgy igazából a barátság kultuszát is emelte: azt mutatta meg, hogy a modern világban az egyedülálló fiatalok vagy a nagyvárosi párok bizony a barátaik körében találják meg az új családjukat, velük tudnak azonosulni, kölcsönösen osztoznak az örömeiken és a hétköznapi problémáikon, miközben a szüleik nem, vagy csak alig-alig értik meg őket.

Nem csoda hát, hogy még ma is szüntelenül ismétlik a magyar tévécsatornák és ha véletlenül mi is ráakadunk valahol, az tuti, hogy nem kapcsolunk át, pedig az összes részt már legalább harmincszor láttuk. Hiszen nincs is jobb annál, mint amikor előre nevetsz egy közelgő poénon...

Meglepődtem, amikor a minap egy olyan cikkel találkoztam, miszerint a mai tizen- és huszonéves generáció - akik nagyjából akkor születtek, amikor a sorozat a csúcsán volt - nagyrésze egyáltalán nem ájult el tőle, sőt, egyenesen felháborítónak tartotta. A Netflix ugyanis nemrégiben vette fel az adatbázisába, így ennek köszönhetően sok fiatal most nézte meg először a legendás szériát.

És bizony a Z generáció nem olyan visszajelzést adott rá, mint amire mi számítottunk. A közösségi hálókon, blogokon megjelent vélemények alapján ugyanis a főszereplők homofóbok, szexisták és előítéletesek. Ross nem engedi a fiát babákkal játszani, Monicát kinevetik azért, mert gyerekkorában kövér volt és persze minden szereplő fehér középosztálybeli. Mindezek mellett - állításuk szerint - a főszereplők a már lejárt lemeznek számító sztereotípiákat erősítik: Joey jóképű és nem vág az esze, Ross okostojás és rossz volt tesiből, Monica túlsúlyos volt és szeret sütni, Rachel a kertvárosi lány, aki apuci elkényesztetett hercegnője...

Mi akkoriban valahogy ezzel nem foglalkoztunk...

Mielőtt elítélnénk a „túlérzékeny” mai gyerekeket, gondoljunk bele, hogy ők mennyire más világba születtek: ma már sokkal inkább trendi polkorrektnek lenni, mint a 90-es évek hajnalán volt, akkor, amikor még a Jóbarátok is egy modern és újító hatású sorozatnak számított.

Már a kiinduló helyzetet is teljesen más szemszögből látják: 2018-ban olyan megszokott, hogy barátok közösen bérelnek egy lakást, vagy hogy munka után egy kávézóban ütköznek, mint az, hogy Günthernek szőke volt a haja. Na de a 90-es években még Amerikában is ritkábban jártak Starbucksba, ma pedig már a tatai gimisek is kézműves kávézóban ülnek iskola után.

„A Jóbarátok 1994-es elindulás óta a világ alapjaiban megváltozott. – írja például a Spectator bloggere – Akkoriban csupán a világ fél százalékának volt internetes hozzáférése, a szodómiát az USA 23 államában büntették, mindenhol lehetett dohányozni és afroamerikaiak még rektori székben sem ültek, nem hogy a Fehér Házban.”

„Olyan városban nőttem fel, ahol a társadalom egyáltalán nem volt haladó gondolkodású. Egy olyan határozott lánynak, mint én, tetszett, hogy Monica mindig irányít és ezt tisztelik benne. Láttam, ahogy Joey, Chandler és Ross törődik egymással és férfiként ki merik fejezni az érzelmeiket. Láttam, ahogy Bent két anyuka neveli szeretetben, vagy hogy Rachel egyedülálló anyaként a karrierjét is tudja építeni. Phoebe feldolgozta az anyja öngyilkosságát és rájött, hogy a nők is lehetnek szexuálisan felszabadultak.” – vette védelmébe a sorozatot a The Guardian oldalán Sarah Gosling brit feminista.

És valóban: a Jóbarátok olyan, akkoriban tabunak számító témákkal is foglalkozott, mint a transzneműség, a meddőség, az örökbefogadás, a béranyaság, a főnök-beosztott közti szerelmi viszony vagy egy nő kapcsolata az apjával egykorú férfival.

Akkor hát miért reagáltak rá így a mai fiatalok?

"A Clinton-éra viszonylagos nyugalomban telt, nem volt gazdasági világválság, sem 9/11, sem Wikileaks, amikor megérezhettük, hogy nem biztonságos többé a világ, amiben élünk. A mostani Y-, és Z-nemzedékeket ezek a tapasztalatok és ezeken kívül is számos olyan hatás, információ éri – például az internetről, a hírekből -,  ami megerősíti őket abban, hogy egy folyamatosan és megagyorsasággal változó világban élnek, ami megköveteli a rugalmasságot és a változásra való készséget."  – válaszolt a kérdésemre Bereczki Enikő generációs szakértő, a Pánpéterstop blog szerzője.

Ráadásul a popkultúrában azóta teljesen máshogy kezelik például a faji és nemi identitás, valamint az egyenlőség kérdését és ami akkor vicces volt, az lehet, hogy ma már kiveri a biztosítékot.

"Tehát az ezeken szocializálódott tinédzserek számára a korábbi filmek nagyon is elképzelhető, hogy máshogy hatnak, mint az előző generációk számára." - tette hozzá Bereczki.

De nem lehet, hogy csak túlérzékenyek?

A mai tinédzsereket vizsgálva gyakran elhangzik vádként a hiperérzékenység, hiszen azonnal megsértődnek és ítélkeznek, ha valami olyannal találkoznak, ami nem illeszkedik világképükbe. Erről a tapasztalatáról maga a generációs szakértő is beszámolt.

A Z generáció ezt persze öntudatosságnak nevezi, amit mi persze nem értünk.

De szülőként én is elgondolkoztam a fenti kérdésen.

Egyértelmű, hogy Emilyt arra neveljük majd, hogy tisztelje az embereket és a természetet, legyen kedves és ne tartsa magát többre, sem kevesebbre másoknál. Minket is erre neveltek, viszont amíg a mi szüleink egy csomó akkoriban tabunak számító témával egyáltalán nem is foglalkoztak, nekünk már természetes lesz, hogy Emilyvel a nemi kérdésekről, a vallásról vagy éppen a szexualitásról nyitotattabban és több témát érintve fogunk beszélni.

A médiában pedig mindenhol szembe fog találkozni ezekkel a kérdésekkel. Például ő már a mesekönyvekben olvashat először az azonos nemű szülőkről, így neki már természetes lesz, hogy van ilyen. Mi viszont még tinédzserkorunkban láttuk ezt a Jóbarátokban, a szüleink pedig 40 évesen hallottak erről életükben először.

Ez a gondolkásbeli különbség nem a generációk hibája, hanem a megváltozott világ rendje. Máshová került az ingerküszöb. 

És ha a gyerekeinktől elvárjuk, hogy ne ítéljék el a szüleiket azért, mert nekik máshol kezdődik a rasszizmus fogalma, akkor mi se akadjunk ki azon, ha ők felháborodnak, ha a tévében kinevetnek egy kövér lányt.

Ugyanolyan ez, mint amikor a 90-es években a baby boomerek nem értették az X generációt.

Más világ van. Nem biztos, hogy jobb vagy rosszabb, csak más.

Úgyis majd a Z generáció elkészíti a maga sitcomját olyan fiatalokról, akiket a szüleik nem értenek meg.

Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess a Facebookon vagy az Instagramon, illetve nézd meg a videóimat a Youtube-on.

A gyűlölködő, politikai témájú és offtopic hozzászólásokat figyelmeztetés nélkül törölni fogjuk.