Valóban kinyírja a gyerek a házaséletet? És ha mégsem, akkor is minden ugyanolyan marad, mint előtte volt? Vagy már csak ünnepnapokon számíthatunk valami jóra? Ilyen és ehhez hasonló kérdések (na meg a hozzájuk tartozó válaszok) minden férfit és persze nőt érdekelnek. Ha nincs gyerek azért, ha pedig már van, akkor meg pláne. A nők viszont legalább hajlandóak beszélni róla, és nem csak egymást közt, hanem az online világban is előszeretettel vesézik ki a témát, osztják meg tapasztalataikat. A férfiak kérdéseivel, aggályaival, esetleges problémáival viszont vajmi kevés blog és tanácsadás foglalkozik. Pedig minket is nagyon érdekel, kérdeznénk is, de legtöbbször csak egy söröspohárba kapaszkodva tudunk előhozakodni a farbával. Magamra vállaltam tehát e nehéz terhet, és most férfitársaim kétségeinek súlya alatt meggörnyedve halkan azt sziszegem, hogy akkor most let’s talk about sex. Nem csajosan, hanem amolyan férfimódra, nyíltan. Tudjátok, csak keményen (érted, höhö!). Persze a lányok is elolvashatják, sőt! Szubjektív és tökéletlen összefoglaló, valamint jó adag megválaszolatlan kérdés következik tehát az apák házaséletéről. Szóval drága anya, kedves apósom! Ez az utolsó lehetőségetek, hogy abbahagyjátok az olvasást.

SZELLEM

A szex gyakorisága a gyerekek számával arányosan csökken?

Kezdjük azzal, hogy nem hiszek az olyan – számomra szexista - megnyilvánulásokban, hogy mindig a nőknek fáj a feje, miközben a férfi a legyet is röptében. Gyerek-nem gyerek, tapasztalataim szerint fifti-fifti arányban oszlik el a szexuális étvágy a két nem között: vagyis ugyanannyi fiatal párnál látom úgy, hogy a férfi kívánja kevesebbszer a szerelmet, mint a nő. Nem tudom, hogy ez generációs probléma-e, modernkori lustaság, netán titkos összeesküvés az emberi faj kiírtására, de most nem is ezt akarom megoldani. A lényeg, hogy tisztázzuk: ha nincs elég szex, az legalább annyira a férfin múlik, mint a nőn.

Bizony nálunk is van olyan, hogy sunnyogva kibújok a házastársi kötelességem alól és a fáradtságtól lezúzva szívesebben nyomnám a párnába a fejem, mint a... na értitek. Máskor meg lehetek akármilyen leterhelt, meglátom a feleségem és még Ronaldinho Borat jelmezben se venné el a kedvem tőle.

Tény, hogy mióta megszületett Emily, fáradtak vagyunk és jól esik az is, ha néha-néha éppen semmit sem kell csinálnunk. Csakhogy, mielőtt megszületett, hasonló volt a helyzet: a sokkal több munka (többet vállaltunk be) és a végigzúzott hétvégék nem kíméltek minket akkor sem, mégis mindig találtunk időt az összebújásra. Ugyanúgy, ahogy most is. Aki akarja, megtalálja a módját, ahol pedig nem megy, ott gyerek nélkül sem megy. Nem hiszek a legendákban, hogy a gyerekes párok elfelejthetik a testi örömöket. Az igaz, hogy több figyelem hárul a csöppségre, és bizony velünk is előfordul, hogy a rutinszerű hétköznapokon néha megfeledkezünk egymásról, de mindig nagyon gyorsan megtaláljuk a visszautat. A trükk egyszerű: őszinték vagyunk és mindent megbeszélünk (Ne is mondd, tudom, hogy a lányok mindent azonnal meg akarnak beszélni, pedig te csak egy kis nyugalomra vágysz. Én is, hidd el. De néha talán jobb, ha meg van beszélve és akkor a nyugalom is magától jön). Tudatosan olyan szülők vagyunk, akik nem veszítették el önmagukat a gyereknevelés útvesztőjében és megpróbáltak olyannak maradni, mint előtte voltak. És talán az sem árt, hogy szeretünk a szexről beszélni, na meg szeretjük csinálni (nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez egy tök jó dolog).

Na szóval, először is a fejekben kell rendet tenni ahhoz, hogy a szexuális feszültség megmaradjon vagy a szülés után újraéledjen, utána jöhet a többi.

Na de akkor mikor és hol?

Emily velünk alszik. Igen, a Hitvesi Ágyban! Sőt, olykor köztünk. Ó, te jó ég!

Mindenkinek adok egy percet a fenti információ feldolgozására. Jöhetnek a jézusmáriák, a hitetlenkedések, a felháborodások és a sajnálkozó tekintetek. De akkor hogyan szexeltek? – ha minden alkalommal, amikor ezt a kérdést hallottam, kaptam volna egy forintot, akkor most lenne plusz 8 forintom.

Először is mindenki nyugodjon le, utána pedig gondolkozzon egy picit.

Te tényleg azt hiszed, hogy csak este az ágyban lehet házaséletet élni? Tényleg úgy gondolod, hogy a romantika a lámpaoltás után kezdődik? Szerinted valóban csak elalvás előtt érünk egymáshoz?

(és még hogy a szülők szexuális élete unalmas, pfh).

Emily este 8-9 körül jár aludni, mi pedig egyébként is későn fekvők vagyunk, így minden nap marad legalább 3-4 szabad óránk. Ilyenkor beszélgetünk, filmet vagy sorozatot nézünk, illetve dolgozunk. A hálószobába pedig tényleg csak aludni járunk Emily mellé. A házasélet legizgalmasabb része pedig nem elalvás előtt és nem feltétlenül párnák közt történik. Kanapé, padló, fürdőszoba, konyha, mosógép... annyi érdekes zegzug van egy lakásban, amennyit csak egy kreatív sex machine el tud képzelni.

Ha a gyereknek saját szobája lenne, valószínűleg akkor is ugyanezt csinálnánk, kihasználva, hogy végre miénk a lakás.

És mivel tényleg nincs lehetőségünk máshol „randizni”, így a fenti bizonyíték tükrében bátran kijelenthetem, hogy

TEST

Na de akkor beszéljünk a kényes témáról, ami valójában mindenkit érdekel. Arról a mély, ősi és titokzatos, téridőn áthatoló filozófiai kérdésről, ami minden lélegző férfi agytekervényébe befészkelődik a szülést megelőző időszakban. Mégpedig, hogy:

Mi lesz a puncival?

Mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy tárgyiasítom a nőket, először olvassa el ezt és ezt, utána pedig üzenem, hogy szerelemről beszélni test nélkül olyan, mint a tinédzserkori önkielégítés: jó, jó, de érzed, hogy hmmm, ez valahogy még nem az igazi. Szóval egy párkapcsolatban túlontúl jelentős szerepe van ahhoz, hogy elbagatellizáljuk.

Teljesen érthető módon általában a nők is előhozakodnak a testükkel kapcsolatos aggályokkal és kételyekkel a szülés előtt illetve után. Mi is beszéltünk róla a feleségemmel, mert igenis beszélni kell, hiszen mindkettőnk érdeke az, hogy minden flottul működjön. Mi férfiak pedig ott legbelül tényleg foglalkozunk a kérdéssel: igenis aggódunk a punciért! Csak sokszor nem merjük hangosan kimondani. Félünk, hogy valami megváltozik, vagy a párunknak többé nem lesz ugyanolyan az együttlét. De most már tudom, hogy a nők is ugyanettől tartanak, ezért hát a legjobb megoldás, ha férfi és nő nyíltan beszél róla. Persze nem mindegy, hogy mikor. Vannak nagyon rossz időzítések és híres utolsó mondatok boldog párkapcsolatban élő férfiként:

- Drágám, tudom, hogy kétpercesek a fájások, de légyszi próbálj majd úgy nyomni, hogy a vaginád ne nagyon sérüljön, jó?

Komolyra fordítva a szót, persze írtó nagy gyökérség a mi kicsinyes problémáinkat előtérbe helyezni, miközben a nő a testét adja a babáért. 

Elárulom, én is egy picit tartottam a szülés utáni első együttlétünktől. Izgultam, mint egy magyar focista, ha passzolni kell. Elsősorban attól féltem, hogy véletlenül fájdalmat okozok a páromnak (tök hülyeség, tudom), másodsorban pedig attól, hogy nem lesz ugyanolyan jó. Kiderült, hogy mindkét aggályom teljesen felesleges volt. Egyáltalán nem változott semmi, de a legfontosabb, hogy mindketten kiváncsiak voltunk a másik élményére.

De a testi kérdés nem csak erről szól.

Mindeközben ugyanis ott volt még a kövér vagyok korszak, amikor naponta nyolcvanszor mondtam el a "de hát múlt héten szültél!?" mondatot és biztosítottam róla, hogy nyugi, majd minden visszaáll a régi kerékvágásba. Ha nem, az sem baj. Nyilván örültem volna, ha igen, de nem voltam türelmetlen. Aztán egy szép napon Claudi egyszercsak kijött a fürdőszobából, széles vigyorral az arcán:

- Már csak 1 kilóval vagyok több, mint a terhesség előtt!

- Látod, én mondtam.

- Meg is ünneplem egy csokival. 

Ekkor két dologra jöttem rá:

1. Soha nem fogom megérteni a nőket (de ezt már rég tudom, csak gondoltam, ismét szólok)

2. A Claudi teste csakis a Claudié, én pedig egy pöcs vagyok.

Perszehogy nekem is fontos volt, hogy viszontlátom-e azokat a szép formákat, amiket annyira szeretek, de a Claudinak végig fontosabb volt. Mivel az ő testéről van szó. Ily módon az én önző kis vágyaim másodlagosak, és más dolgom nincs, minthogy támogassam őt abban, hogy elégedett legyen önmagával. És foglalkozzak inkább a saját testemmel.

Először is a tükörbe néztem. Oké, oké, jóképű vagyok - gondoltam -, de drága barátom ott szemben, nem „pocakosodsz” egy kicsit? Mintha egy csöppedt ellustultál volna, mióta gyereked született. Ha jobban belegondolsz, nem is vagy annyira Leonardo DiCaprio? Vagy mégis, csak a rosszabb napjain?

Fotó: Twitter

Finom volt az a szalonna? Szerinted a Claudit nem zavarja a te kis löttyedt tested, hm? Vagy elraktároztad a kilókat, amiket ledobott, hátha még szüksége lesz rájuk?

Újra elkezdtem sportolni (mondtam már, hogy a rendszeres mozgás élénkíti a szexuális életet?),mellette pedig megadom a páromnak (ahogy eddig is) a kellő támogatást és lehetőséget arra, hogy időt találjon magára. Nem csak jó apa próbálok lenni, hanem jó társ is. Bár nem mindig sikerül, de igyekszem. Ha más nem működik, a jó szex úgyis mindent megold.

LÉLEK

A fent leírtak a saját élményeimen alapulnak, így lehetőség volt arra, hogy néha-néha elvicceljem a dolgokat. Van azonban az a helyzet, ami korántsem ennyire humoros. Sajnos sok helyen találkozom azzal, hogy a gyerek megszületése után a férfiak nem csak az apaszerepüket veszik félvállról, hanem partnerként sem állnak a helyzet magaslatán. Nem törődnek a gyerekkel, nem törődnek az anyával, inkább a fáradtság és érdektelenség álcája mögé bújva rejtőzködnek el a felelősség elől. Magyarul: semmi kedvük apának lenni, de még dugni sem akarnak. Nyilván nem kell szexuálpszichológusnak vagy párkapcsolati tanácsadónak lennem ahhoz, hogy elmondjam, mindez nem vezet semmi jóra.

Viszont ott van a másik oldal is: az anyák, akik megszűnnek nőnek lenni és a mellettük álló férfira inkább biodíszletként és nem férfiként tekintenek. A szex pedig szóbe sem jöhet. Nem könnyű helyzet és legtöbbször sosincs megbeszélve.

Pedig ha kihűl a tűz, ha elmúlik a vágy, az előbb-utóbb a gyereken is lecsapódik. Neki pedig kiegyensúlyozott kapcsolatban élő szülőkre van szüksége. De hogy egy másik közhellyel éljek: a rendszeres és jó szex viszont a parazsat is újra lángra lobbantja. 

A többi pedig majd jön magától, mindenkinek a saját vérmérséklete szerint. De lehet, hogy ez már egy másik téma.

Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess a Facebookon vagy az Instagramon, illetve nézd meg a videóimat a Youtube-on.