A Daddy Cool pont olyan, mint amilyennek látszik. Valóban vagány könyv, vagány apákról, de nem csak vagány apáknak. Ha az vagy, kötelező olvasmány, ha nem, akkor is. Érdekes, tanulságos, inspiráló és vicces. Van benne rocksztár, író, sportoló, üzletember, riporter, színész, fotós. Különböznek, de valamiben mégis egyformák. Eddig azt hitted ismered őket, de ezután még jobban fogod. Olvasás közben nagyokat nevetsz és hümmögsz majd. Ha nincs időd, az sem baj, hiszen ez egy interjúkötet: bármikor leteheted és hónapok múlva is folytathatod majd. De miért is tennéd ezt?

Az elmúlt napokban néhányszor szembetalálkoztam David Beckham „nagy vihart kavart” szájon csókolós ügyével, ezért apaként én is hozzászólok a témához, mert úgy érzem, néhányan tévúton járnak. Akik lemaradtak volna: a Beckham féle „csók-gate” (én már csak így hívom) egy, az Instagramra feltöltött fotó után tört ki, amin a volt focista éppen szájon csókolja az alig 6 éves kislányát. Igen, szájon! Igen, a saját gyermekét! Igen, még képet is készített róla! A világháló zavarodott erkölcsrendészei pedig egy puszi láttán szodómiát kiabálva ismét akcióba léptek.

Kiss for Daddy ❤️

Príspevok, ktorý zdieľa David Beckham (@davidbeckham), Jún 1, 2017 o 10:55 PDT

Sofőrök biztosan nem lesznek, de lehetnek ehelyett testdizájnerek vagy valamik, ami ma még nem létezik. Amúgy is öregek leszünk és nem fogjuk érteni. Nincs ezzel baj, hiszen az én szüleim sem gondolták húsz éve, hogy egyszer blogger leszek. De akkor hogyan és mire készítsük fel a ma született gyerekeinket? Milyen lesz a világ és a munkaerőpiac 2030-ban?

Statisztikák szerint a szülők negyede kevesebb mint 5 órát alszik naponta. Hosszútávon ez nagyon megviseli a szervezetet: betegségeket és depressziót okozhat, növeli a stresszfaktort, nem beszélve arról, hogy a kialvatlan szülők rosszabbul teljesítenek a munkahelyen.

Kinek van kedve és ereje mindezek után még a kondícióját is rendben tartani?

Az angliai David Lloyd fitness terem viszont éppen a kimerült szülőkre épít - a csendes foglalkozás keretében tartott rövid és egyszerű gyakorlatok segítenek leküzdeni a fáradtságot, a könnyű 15 perces átmozgatás után pedig 45 perc alvás következik.

A svéd bútoráruház termékeinek "meghackelése" olyannyira nagy divattá vált, hogy maga az Ikea is támogatja a dolgot és sokszor ők adnak tippet a termékeik újragondolásához - vagy ha úgy tetszik, felspékeléséhez. Az ilyen típusú megoldások egyre népszerűbbek az interneten, én pedig a világhálón böngészve összeszedtem azokat, amelyek a játékosságra építenek, így egy apa számára (akár fia van, akár lánya) hasznosak és érdekesek lehetnek - persze amennyiben van hozzá készsége, türelme és szeretné feldobni a gyerek kuckóját. 

A gyerek rendetlenséggel jár. Aki az ellenkezőjét állítja, az hazudik, vagy bejárónője van és titkolja. Azoknál a halandóknál viszont, akik nem rejtegetnek a hátsó sufniban egy mindenre elszánt takarítónőt, tagadhatatlanul észreveszik, ha egy kis jövevény érkezik a családba. Bár igaz a mondás, miszerint kis gyerek kis rumli, nagy gyerek nagy rumli, de ugyebár a nulla gyerekhez képest egy újszülött is pont eggyel több a megszokottnál. Nálunk éppen ez történt. A többgyermekes családok felfordulásába már bele sem merek gondolni – bár ott ugye a nagyobbak már tudnak segíteni a szülőknek, de ez egy másik téma.

Múlt hétvégén első alkalommal maradtam egész éjszaka teljesen egyedül a tíz hónapos kislányommal. Bár szinte naponta vagyunk kettesben, az éjszaka mégis mást jelent. Sosem okozott gondot, hogy magam legyek vele, hiszen nem vagyok az a fajta férfi, aki pánikrohamot kap, ha „rá bízzák a gyereket”. Sőt, azt vallom, hogy az igazi férfi nem bébiszittel, hanem gyereket nevel! Vagyis az apa nem csak az a személy, aki szükség esetén ideiglenesen vigyáz a gyerkőcre, hanem a két egyenértékű szülő közül az egyik, aki bármikor átveszi a stafétabotot.

Tavaly már egyszer elterjedtek és óriási sikert arattak az interneten Snezhana Soosh egyedi akvarelljei, melyeken a fiatal festőnő az apák és lányaik közti különleges kapcsolatot ábrázolta. A gyönyörű képekről sugárzik a szeretet, a gyengedség, a törődés és nagyszerűen illusztrálja azt, hogy az apák is fontos szerepet tölthetnek be a lányaik életében. Számomra ez nagyon fontos és örülök, hogy valaki művészi formába önti ezt a csodálatos érzést.

Lassan tényleg itt a tavasz, egyre többször van jó idő, így bátrabban előbújnak a gyereküket sétáltató apukák is. Jómagam tavaly június óta csupán egy nyári szezont éltem át babakocsikázva, ám a párommal ősszel és télen, hóban és fagyban, esőben és szélben egyaránt rendíthetetlenül toltuk a kocsit, a kislányunkat becsülettel naponta megsétáltattuk.

Van a gyereknek ez a fura izéje: hogy nem mindig úgy alszik, ahogy szeretnénk. Az utóbbi időben Emily e tekintetben kissé kiszámíthatatlanná vált.

Manapság divatos reklámfogássá vált a „gyerekbarát” kifejezés. Minden trendi szülő gyerekbaráttá alakítja a lakását, ami nagyjából a biztonságvédelmi és tiltó eszközök túlzott elhelyezésében kimerül. Mindenhol találsz gyerekbarát éttermet, kávézót és szállodát, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy van mondjuk egy gyerekszék, de abban a pillanatban, amint a gyerkőc megmozdul, netán hangosabban megszólal, minden szúrós tekintet azonnal rád szegeződik. Kényelmetlen helyzet ez és biztosan minden szülő átélte már. Van azonban egy tényleg mesebelinek tűnő hely, ahol a „gyerekbarát” kifejezést professzionális szinten kimaxolták.

A Daddy Cool c. könyvben (amelyben ismert magyar férfiak beszélnek az apasággal járó élményeikről - nagyon ajánlom mindenkinek), S. Takács András mesél egy afrikai törzsről, ahol nem félelemben nevelik és nem állandó óvatosságra intik a gyerekeket, hanem természetes és egészséges hozzáállással kezelik az életben felmerülő akadályokat. Ha például a falu közepén van egy gödör, azt nem kerítik körbe, nem figyelmeztetik a gyerekeket állandóan a veszélyre, egyszerűen ott van és kész, mégsem esik bele senki. Hiszen miért is esne?

Furcsának találom, hogy a feminizmus még mindig olyan pejoratív szitokszóként él a köztudatban, amely hallattán minden jóravaló asszony és férfiember köp egyet, sót hajít a háta mögé és legalább háromszor megfordul a saját tengelye körül. Ez a tíz betű olyan lelki sikolyokat vált ki sokaknál, mintha magát a vaginát növesztett ördögöt idézték volna meg a Fallosz nemes oltárán. A "feminista" jelző még ma is inkább rágalom, mint követendő minta, olyan férfigyűlölő nőket képzelnek ez alatt, akik maguk is férfiasak, ellenzik a házasságot, a gyerekvállalást és úgy általában a női identitást. Pedig ez egyáltalán nincs így. Sőt, nem csak hogy családcentrikus nőies nők, hanem családcentrikus férfias férfiak is lehetnek feministák.

Dinka, troll, strucc – a legszokatlanabb jelzők, amikkel eddig a kislányomat illettem. Ezek hallatán a nagyszülők totál ki vannak akadva, én meg nem tudom eldönteni, hogy fura vagyok-e vagy csak laza (igérem, a struccot is meg tudom magyarázni).

Vasárnap rendezik a 89. Oscar-gálát, így filmőrült apukaként nem hagyhattam ki a lehetőséget, hogy megemlékezzek a filmtörténet (számomra) legjobb és legfontosabb apás filmjeiről.

A minap láttam egy viccesnek szánt videót arról, ahogy egy férfi kétségbeesetten próbálja elaltatni az őrülten síró gyerekét. Perceken át kínlódik, próbálkozik, szenved, de mindhiába tartja a karjában, az csak nem hagyja abba az ordítást, az apuka pedig egyre kétségbeesettebben izzad az éjszakában. Aztán bejön a szobába az anyuka álmos szemekkel, odalép a kiságyhoz, kiveszi belőle a picit, aki egyből elhallgat, a fickó meg bamba tekintettel jön rá, hogy egész idő alatt a gyerek plüssmackóját dajkálta a pokrócba csavarva. Érteeeed! Hát a mamlasz, észre sem vette!

A lányom idén úgy döntött, hogy új életet kezd és felfedezi a világot. Támogatom benne. Így hát 7 hónaposan nekiindult, hogy beteljesítse a küldetését. Kúszik, mászik, nyúl, rúg, húz, rág, gügyög, gagyog, sikít, akar, kér, követel, érdeklődik, kiváncsiskodik, grimaszokat vág, kacag vagy éppen bánatosan kényeskedik. Szóval élénkebbé vált és rohamos fejlődésnek indult. Az elmúlt egy hónapban több új dolgot tanult meg és fedezett fel, mint az azt megelőző fél évben összesen. Óriási dolog ez nekünk, elsőgyermekes szülőknek. Minden új mozdulata műalkotás, minden dacos kinyilatkoztatása türelemjáték, minden új hóbortja humorforrás. Az új életszakasz a szórakoztató faktor mellett azonban új kihívásokat is hozott.

Eltelt több mint fél év azóta, hogy a kislányunk megszületett és a terhesség időszakában tapasztalt fura kérdések nem hogy csökkentek, de gyarapodtak!

A gyerekvállalás tervezése a feleségemmel végig tudatos folyamat volt. Nem csak azt döntöttük el együtt, hogy mikor jött el az ideje a családalapításnak, hanem a döntéshez vezető hosszú utat is közösen jártuk be. Sokat beszélgettünk a témáról, már akkor is tervezgettük a családi életünket, amikor tudtuk, hogy még évekig nem szeretnénk gyereket. Magát a tényt viszont, hogy egyszer majd lesz, természetesnek tartottuk. Annyi mindenről lehet már ilyenkor is beszélni: mikor lenne ideális? fiú vagy lány legyen? milyen szülők akarunk lenni? hogyan szeretnénk majd nevelni a gyereket? milyen nevek tetszenek? Az évek folyamán így a gyerek kérdése egy távoli homályos ködfelhőből egyre élénkebb és akaratosabb vágyálommá vált.

Karácsonykor volt féléves a kislányom. Nagyon pici még, mégis az azt megelőző hat hónapban rengeteget tanított nekem az életről. És nem csak azért, mert általa jobb embernek érzem magam, hanem mert a jelenléte rejtett bölcsességekre mutatott rá. Íme öt tanulság az életről, amit egy bébi jobban tud, mint mi  – legyen ez a mi motivációnk az új évben!