Mikor lövessünk fülbevalót a csecsemőnek?

2016. szeptember 13. 16:55 - Ficza J.

Fülbevalót kapott a kislányom. Nagy dolog? Nekem igen. Soha nem gondoltam volna ugyanis, hogy egy ilyen apróság, az élet teljességét tekintve jelentéktelen esemény ennyi hullámot gerjeszt majd bennem. Nekem ugyanis elég jelentős változás, valamiért azt hittem, hogy a lányomnak is. Pedig neki tök mindegy, amíg én filózok és marcangolom magam, ő békésen alszik.

A párom néhány hete vetette fel először, hogy hamarosan eljön az ideje fülbevalót lövetni Emilynek. Miután újra levegőt kaptam és kiköptem a félrenyelt vizet, félve kérdeztem, hogy nem korai-e ez még és egyáltalán, miért akar feleslegesen fájdalmat okozni a kislányunknak? Hiszen még csak pár hetes! De a párom hajthatatlan volt, majd meglátom, milyen szép lesz és különben is, most kell megcsinálni. Nem hagyott a dolog, így hát utána néztem a neten.

KIDERÜLT, VALÓBAN JOBB MINÉL HAMARABB TÚLESNI RAJTA,

hiszen ilyenkor még nem okoz traumát a csecsemőnek. Több elképzelés is létezik: van, aki szerint érdemes megvárni az első tetanusz elleni oltást, mások szerint az első hetekben kell megejteni, de mindenképpen az első 6 hónapon belül, mert ekkor még nincs a fülcimpa teljesen megerősödve és kifejlődve, így még egyáltalán nem fáj.

Az ész érvek ellen nem tudtam mit tenni, így hát jöhettek a racionalitást nélkülöző próbálkozásaim. Előhúztam a tarsolyomból a nemi szerepek kérdését, hogy miért akarjuk már most a nőiség ilyenfajta béklyójába kényszeríteni a lányunkat, szúrja át a füleit, majd ha nagyobb lesz. Hiszen ugyebár mi lesz a következő? Fél évesen sminkelni fogjuk??? Miután teljesen hülyét csináltam magamból és egy kicsit lehigadtam, beláttam, hogy csak rontanék a helyzeten, így

Emily 11 hetesen megkapta élete első fülbevalóit.

Valószínűleg túlparázom a dolgot, vagy csak nagyon nehezen viselem a változásokat, mindenestre az én 11 hetes apaságom során ez volt a lányom első lépése a külvilág felé. Tudom, ez az esemény nem ér fel egy érettségivel, esküvővel vagy ez élet hasonló jelentős dolgaival, mégis ez volt az első jele annak, hogy

A LÁNYUNK NEM CSAK A MIÉNK, HANEM A VILÁG, A TÁRSADALOM RÉSZE IS.

Fülbevalót kap, mint minden lány. Iskolába megy majd, mint minden gyerek. Éli majd az életét, mint minden ember. Ez az ami sokkolt. Szeretném mindezt elodázni, szeretném, hogy maradjon mindig az a mosolygós kis maszat, aki elfér az alkaromon és ne nőjön fel soha.

Több volt ez tehát annál, minthogy fülbevalót lőttek a fülébe: feldíszítettük őt a világnak, megkapta az első szimbólumát annak, hogy egy napon nő lesz belőle. Ajándékba kaptam a sorstól egy porszemnyi adagot abból az érzésből, amit majd az első randik során az élet talicskástul nyom fullba a képembe. Baszki!

Na szóval, a kislányom kapott a keresztanyjától egy pár könnyű, csillogó, ízléses, kővel díszített fülbevalót. A párom elvitte Emily-t egy szakemberhez, aki kimondottan csecsemők fülbelövésével foglalkozik. Ezt ajánlom mindenkinek. Én viszont egy mészárszéket képzeltem el a fejemben, nem akartam ott lenni ennél a legális gyerekkínzásnál. Minden szülőnek a szívfájdítóbb hang az, amikor a gyereke a fájdalomtól sír fel. Na ettől meg akartam magam kímélni. Kiderült, hogy másodszor is hülye voltam, mert egyáltalán nem sírt. Egy gyors mozdulat az egész, kicsit megijedt, de gyorsan lenyugodott. Néhány perc és el is felejtette. Legalábbis ez a hivatalos verzió, mert ugye mindezt csak mondták. A keresztanyukától viszont bocsánatot kell kérnem, mert – három a magyar igazság – utoljára mégegyszer hülyének tűntem, amikor egy durcás kisgyerek módjára lecsúnyáztam a fülbevalókat, amikor megláttam őket Emily füleiben. Persze egyáltalán nem azok, csak én vagyok még kezdő apuka.

A történet vége happy end: Emily fülei nem gyulladtak be, a látványt megszoktam, olyan mintha mindig is ott lettek volna. Ne mondjátok el senkinek, de tényleg szép lett.

A párom szolidaritásból magának is belövetett két ugyanolyan fülbevalót, hiszen anya és lánya mindent együtt csinál. Így most mindketten egy kicsit új pompában díszelegnek előttem, én meg ettől még jobban szeretem őket.

we_do_everything_together.jpg

Fotó: Ficza János

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr4911702669
süti beállítások módosítása