Korábban írtam arról, hogy szülőként érdemes óvatosan bánni a gyermekedről készült fotókkal a közösségi médiában. Ehhez továbbra is tartom magam, ma mégis enyhítek egy picit a saját szabályaimon. Azt is leírtam, hogy jómagam is állandóan fotózom a lányomat, a róla készült képek száma 10 hét alatt inkább az ezerhez van közelebb, mint a százhoz. Viszont nem a nyilvánosságnak, hanem saját magamnak készítem őket, hogy később emlékezni tudjak minden egyes mozzanatára. És mert egyszerűen gyönyörű.
Nyilván, ahogy növekszik a baba, úgy lehet róla egyre szebb, cukibb, jópofább képeket csinálni, amelyek megosztásra érdemesek. A párommal a legújabb szórakozásunk, hogy minél viccesebb mozzanatokat kapjunk el Emily-ről – a legtöbb pillanat pedig éppen azért vicces, mert a baba nem tudja magáról, hogy vicces.
Legújabb kedvencünk a Snapchat. Ez a leginkább tiniknek szóló új őrület harminc feletti szülőként is megtalált minket. Bár ezt az applikációt eddig egy számomra teljesen értelmezhetetlen és fölösleges új divathullámnak gondoltam, ami csak arra jó, hogy egy újabb pimaszul fiatal cégtulajdonost változtasson csilliárdossá, a fene egye meg őket, kitaláltak benne egy olyan új funkciót, ami hihetetlenül vicces, mindig változik és tényleg szórakoztató, ha van egy pár hónapos türelmes csecsemő a közeledben. Nálunk pedig éppen van ilyen. És hogy bírnád ki nevetés nélkül, ha az egyik képen pont úgy néz ki, mint a magas fekete zsaru a Rendőrakadémiából?
A cucc egyébként arcfelismerővel van ellátva, ennek köszönhetően több féle grafika ráhelyezhető az „áldozat” arcára.
Eszem ágában sincs gúnyolódni a lányomom, egyébként is valószínűleg a képek megosztása miatt néhány év múlva még számolni fogok a lányom előtt, de mit lehet tenni – ő is majd csinálhat rólam jópofa képeket, amikor vén koromban felnőtt pelenkában egy szélütés után bambán fogok bámulni a kórházi ágyon. Na ez lesz ám az igazi móka és kacagás.
Fotók: Ficza János
