A Comment blog írt arról tegnap, hogy a Viasat szexista módon promózta új sorozatát, a Supergirlt. A csatorna gyorsan reagált, időben bocsánatot kért, majd meg is szüntette ezeket a hirdetéseket, bennem azonban - az elmúlt hét egyéb történéseinek hatására is - friss lányos apaként elindultak a fogaskerekek.

A Szigettel lassan véget ér az idei fesztivál- és buliszezon, velük együtt a nyárnak is hamarosan búcsút inthetünk. Felmerül ilyenkor a kérdés: lemaradtam valamiről?

Apuka, fogd magad és kelj útra a babakocsival! Persze baba is legyen benne. Lehetőleg a sajátod. A lényeg, hogy sétálj magad is a gyerekkel, mert mindenkinek ez a legjobb. Miért?

Most van a szoptatás világhete. Ez a pár nap arról szól, hogy felhívjuk a figyelmet az anyatejes táplálás jelentőségére. Azt most nem szeretném részletezni, hogy a csecsemő pillanatnyi és jövőbeli egészsége szempontjából mennyire nélkülözhetetlen – vannak erre nálam nagyobb szakértők, mindezt rájuk bízom.

Én inkább kiváncsi voltam és megkóstoltam.

Filmőrült apukaként nem hagyhattam ki ezt a ziccert, így összeállítottam a teljesség igénye nélkül az alábbi szubjektív listát. Más összetételű listákat is örömmel fogadok.

Van ez az ügy napjaink fiataljainak életében: a leküzdhetetlen ellentét a gyermekes és gyermektelen párok között. Ha nincs gyereked, ijesztő, hogy a kis jövevény érkezése után mennyire megváltozik az újdonsült szülők élete és gondolkozása. Ha viszont gyereked van, a "régi életed" eltörpül és jelentéktelennek tűnik. A kettő nem illik össze, a két világlátás találkozása akaratlanul is zavart okoz a rendszerben, és ha el is kezdődik a két fél közti párbeszéd, előbb-utóbb az egyikük szemében kigyúlnak a rendszerhibát jelző fények, jelezvén, hogy nem érti, mit mond a másik.

Még a terhesség előtt észrevettük a párommal, hogy néhány kisgyermekes szülő szinte "emberiség és jóízlés ellenes" bűnöket követ el a közösségi médiában a posztjaival. Így mielőtt megszületett Emily megegyeztünk, hogy mit ne csináljunk a Facebook-on, ha majd a delíriumban elveszítjük a józan eszünket. Akkor még ugyanis tudtuk és értettük, hogy mi fárasztó a kisgyermekes szülők megosztásaiban. Ma már ezeket lehet, hogy észre sem vennénk...

Mielőtt megszületett a kislányom, azt hittem az első három hónap semmitmondó lesz. Hiszen az újszülött ebben az időszakban még alig kommunikál, aktívan nem reagál a külvilágra, csupán eszik, alszik és a pelust telíti. Sok kifejezést hallottam már erre: „a gyerek installálódik”, „szellemvilág és a valóság között lebeg”, vagy „olyan mint a Tamagocsi: életben kell tartani”.

Sok férfi ilyenkor nem tud mit kezdeni a gyerekkel, az anyára hagyja, hogy etesse és foglalkozzon vele. Nagyon fontos azonban, hogy már az első hetektől épüljön a kapcsolat. Az apának és a gyereknek kölcsönösen meg kell szoknia, ismernie és szeretnie egymást. Minél később kezdődik el ez a folyamat, annál tovább tart és annál nehezebb lesz.

A kislányom június 22-én, éppen a magyar-portugál meccs közben született – ez a rövid története annak, hogy miért maradtam le az EB egyik legjobb meccséről. Abban biztos vagyok, hogy az én programom jobb volt, mint a sok ezer focidrukkeré. A baba nagyjából Gera góljánál elindult kifelé...

Mit érdemes tudni, mielőtt bevállalod, hogy ott leszel a gyereked születésénél? Érdemes egyáltalán bevállalni? Milyen érzés ott lenni? 

Nem fogok hazudni: a szülés kegyetlen, véres és fájdalmas thriller, de az a fajta, amit érdemes végignézni.