Egyszer volt, hol nem volt, volt egy gyönyörű plasztikázatlan ifjú hercegnő, akinek az apja gazdag, bölcs és özvegy király volt. Az uralkodó a széltől is megóvta egyszem lánygyermekét. A legjobbat akarta neki, ezért, hogy megvédje minden rossztól, a palota legfelsőbb szobájában rejtegette a kiváncsi szemek elől. Azonban a legügyesebb paparazzik készítettek róla néhány fotót, amelyek megjelentek a helyi hírmondóban, így gyorsan elterjedt, hogy a király lányának szépsége a világ összes vagyonával vetekedik. A király tudta, hogy ez mit jelent, ezért gondoskodni akart róla, hogy felnőttkorában belőle is egy nagy hatalmú bölcs ember felesége váljon. Ezért hát várt a megfelelő kérőre és a legszebb álmokkal babusgatta.

Fotó: Disney Magyarország

Meglátod, egy napon eljön érted a mesebeli herceg, egy jövendőbeli király, aki magával visz a kastélyába. Összeházasodtok majd, gyermekeket szülsz neki és boldogan éltek, amíg meg nem haltok. – így altatta őt minden este. A lány nagyon várta már ezt a napot. Éjjelente a csodás hercegről álmodozott, napközben pedig őt leste a várablakban énekelve. Nagy türelmetlenségében a várkerti tó mellett sétálva néha-néha megcsókolt egy békát, hátha csodaszép herceg válik belőle, úgy ahogy azt a mesék igérték. De minden esetben csalódnia kellett. A herceg nem jött, ellentétben a varangyízű kellemetlen szájízzel. Tovább leste hát a távoli dombokat, völgyeket, hegyeket és az iPhone-ját, hátha történik valami.

Egy nap az ifjú kovácsinas fiú a király szolgálatában dolgozva meglátta a gyönyörű hercegnőt és halálosan szerelmes lett belé. Hiába mondogatták neki, hogy felejtse el, ő mégis hitt az álmábán, összeszedte minden bátorságát és a tó mellett szerelmet vallott a hercegnőnek. A hercegkisasszony hangosan felnevetett.

Jaj, de balga fiú vagy te kovácsinas. Hát nem tudtad, hogy én ki vagyok? Az a sorsom, hogy eljöjjön értem a mesebeli herceg és vele éljem le az életem. Ezzel sarkon fordult és értetlenkedve ott hagyta a leforrázott fiút.

Hápé, mondta a fiú, aztán bánatában ellátogatott a falu kocsmájába, ahol sok sört megivott majd összebújt az első lánnyal, aki szóba állt vele. Kilenc hónap múlva románcuk eredményeképpen közös babájuk született.

Közben a hercegnő továbbra is készült a nagy találkozásra: szépítgette magát és a Facebook profilját, ruhákat próbált és gyerekneveken gondolkozott. De hiába leste a messzi távolt és álmodozott egy csodás életről, csalódnia kellett. Magányában egyre többet sírt, kétségbeesésében még a Tinderre is regisztrált.

Kérők pedig voltak bőven. Lovagok, hercegek, kalandorok naponta érkeztek álruhában a királyhoz, azonban neki egyikük sem felelt meg, vagy pedig nem állták ki a három próbát, így egyből elzavarta őket. Mivel elégedetlen volt, más lehetősége nem maradt, így hát bosszankodva tanácshoz fordult az alagsorban tárolt igazmondó érintőképernyős varázstükörhöz, amelyet még a néhai gonosz mostohanővére hagyott rá. A tükör pedig nem kertelt.

- A lányod nem boldog és sohasem lesz az! – mondta kimérten.

- Miért? - kérdezte összetörten és keservesen sírva a király.

- Azért, amiért a nővéred sem volt az, aki végül gonosz boszorkánnyá voltozott. Az apja nem figyelt rá, pedig  igazából mindig is az ő elismerésére vágyott.

A király elgondolkozott. Mi köze ennek az én lányomhoz? – kérdezte.

- Ja, az égvilágon semmi. De a lényeg, hogy ha nem figyelsz a gyerekedre, akkor tévúton fog járni. – válaszolta a tükör. A király továbbra is zokogott.

- Te vagy a legbénább mesebeli apa, akit ismerek. Szedd már össze magad! – förmedt fel ismét a tükör és lejátszotta neki az alábbi videót.

A kisfilm megtekintése után a király sokáig bámulta az elsötétült képernyőt és eltöprengett.

Másnap reggel felmászott a lánya a szobájába és megkérdezte tőle.

- Boldog vagy?

A lány döbbenten állt és könnyek csurogtak végig az arcán.

- Azt hittem, hogy tudom mi kell neked. – mondta az apa. - De rá kellett jönnöm, hogy ha még te sem tudod, akkor én honnan tudnám? A legjobbat akartam, de közben elfelejtettem neked megtanítani az összes bölcsességet, amelynek a birtokában vagyok. Már nincs rá időm, mert megöregedtem, ezért a legfontosabbat mondom csak el: a boldogság odakint vár, csak nyitott szemmel kell járnod a világban.

Kinyitotta az ajtót és együtt lesétáltak a lépcsőn.

- Szeretlek – mondta a lányának, megcsókolta őt és útjára engedte. A lány csillogó szemekkel és széles mosollyal a száján elindult, az apja pedig a könnyeivel küszködve vidáman integetett utána.

A lány visszafordult és annyit mondott: - Ne félj, mindig visszajövök hozzád és meglátogatlak.

A lány egy évvel később tért haza. Megváltozott, felnőtt nő lett belőle. Az apa szorosan magához ölelte és arra kérte, meséljen el mindent.

- De apu, hiszen hetente Skype-oltunk, mit mondjak még? – mondta a lány, az apja pedig arra gondolt, hogy a szemtelensége bezzeg nem múlt el.

- Nem baj, mégegyszer hallani szeretném. – mondta kedvesen.

A lány pedig újra elmesélt mindent: a helyeket, ahol járt, az új barátokat, akiket útközben talált, a kalandokat, amiket átélt. Az apa pedig olvadt szívvel és őszinte boldogsággal hallgatta őt.

Aznap este nagy lakomát tartottak a hercegnő hazajöttének örömére. A király az egész falut megvendégelte, a mulatság pedig hajnalig tartott. Ott volt a kovácsfiú is, feleségével és lányával, közben arra az életre gondolt, ami nem jött össze.

A király olyan boldog volt, hogy ezt a napot örökké emlékezetessé akarta tenni.

– Ma van június harmadik vasárnapja. Ezentúl minden év június harmadik vasárnapja legyen Apák napja. – mondta boldogan az embereknek, akik éljenezték a bölcs királyt.

Onnantól kezdve apa és lánya minden évben együtt töltötte ezt a napot és boldogan éltek, míg meg nem haltak.

Fotó: Disney Magyarország