Ezen a héten lett három hónapos a kislányunk, szinte hihetetlen. Ezzel együtt az apaságom is a negyedéves jubileumát ünnepli. Tudom még kispályásnak számítok, mégis megpróbáltam összeszedni a három legfontosabb tanulságot, amit ezidő alatt megtanultam az apaságról.

1. Élvezz minden pillanatot, mert minden gyorsan változik

Három hónap rövid idő, nekünk viszont a kislányunkkal közös életünkben ez a néhány hét minden. Gyorsan elrohant, mégis mintha az Emily előtti életünk ezer éve lett volna. Annyi minden történt azóta, sok-sok élménnyel, érzéssel és emlékkel gazdagodtunk. Azóta sokféleképpen nézett ki, változott a viselkedése, mások a mozdulatai. Azok az apróságok, melyeken az első hónapban nevettünk, már a múlté. Az az Emily, amelyik elfért és elaludt az alkaromon, már eltűnt. Persze jött helyette egy másik, akit már jobban ismerünk és ő is ismer minket. Jöttek az első reakciók, az első mosolyok, nevetések és mélyült a köztünk lévő kapocs. Leginkább a harmadik hónapban észleltük a hétről hétre történő rohamos változásokat. Egy nap hirtelen azt vettem észre, hogy nem fér rá a pelenkázó asztalra vagy hogy hangosan reagál, ha szólok hozzá. És akkor az egy hét alatt kinőtt ruhákról nem is beszéltem! Ki kell használni minden pillanatot a gyerekkel, mert ha nem figyelsz, olyan dolgokról maradhatsz le, amelyek nem ismétlődnek meg többször. És persze fontos, hogy a lehető legtöbb dolgot dokumentáld, mert az élményinvázióban sok mindent elfelejtesz, később pedig jó lesz visszaemlékezni rá.

Fotó: Ficza János

2. Figyelj a párodra

A gyerek a kettőtök közti életre is hatással lesz. Mindkettőtök figyelme elsősorban a babára fókuszál, a megváltozott körülmények ismeretlenek számotokra, a kimerültség pedig sokmindent megnehezít. Ne felejtsétek el az új életetekben ismét megismerni egymást, immáron szülőként. Találjatok időt a kapcsolatotokra, beszélgessetek sokat és ne csak a babával, hanem egymással is törődjetek.

3. Ne hallgass mások jótanácsaira (az enyémekre se)

Menj a saját fejed után! Lehet, hogy lesz, amiben hibázni fogsz, de ez a Te felelősséged, a Te döntésed és a Te gyereked. Az első hónapokban arra leszel figyelmes, hogy hirtelen mindenki bölcs nevelési tanácsadónak, profi gyermekgondozási szakértőnek vagy éppen a világ legtapasztaltabb szülőjének hiszi magát. És persze mindegyikük nem csak a véleményét szeretné megosztani Veled, hanem rád is akarja erőltetni azt. A “Bélácska ennyi hetesen már marhahúst evett” vagy a “Nem szabad annyiszor karba venni a gyereket, hagyni kell sírni” típusú mondatoktól pedig a falra fogsz mászni. Ha mindenki olyan tökéletes szülő lenne, mint amilyennek hiszi magát, akkor a világ nem lenne tele ennyi elcseszett emberrel. Valószínűleg Te is elcseszed majd párszor. Szóval, válogasd meg azokat a forrásokat, amelyeknek hinni szeretnél, és ahhoz tartsd magad. A többiek meg… nos hát, bólogass nagyokat, mert nem érdemes ellenkezni.