Amikor megtudtam, hogy babánk lesz, az első gondolatom természetesen a felhőtlen öröm volt. Nincs ebben semmi furcsa vagy váratlan. A második gondolatról viszont kevesebbet beszélnek.

Nem vagyok éppen otthonülő típus. A párommal szülőként sem osztjuk, sőt, egyenesen ellenezzük azt a nézetet, hogy ha az emberfiának gyereke születik, megáll az élet. Bullshit. A szülői szerep könnyen egyensúlyban lehet az énidővel és a párkapcsolat ápolásával. És néha még a buli is belefér. Ha…

Apa nem! Én! – parancsol rám Emily, így adva tudtomra, hogy ő dönt a sorsom felől. Mutatóujjával a mellkasát bögdösi olyan elszántan és szigorúan, amilyen elszánt és szigorú csak egy majd' kétéves lehet. Közben éles hanggal kiáltozva ismételgeti a fenti mondatot, különös figyelmet szentelve az egyes…