Elsőfesztiválozó szülőkkel a Szigeten

2018. augusztus 11. 10:01 - Ficza J.

Rendszeresen hangoztatom, milyen fontos, hogy szülőként se felejtsünk el kikapcsolódni, találjunk időt magunkra és egymásra, felnőtt programokat szervezzünk, vagy olykor (akár huszonéves korunkban tettük) fesztiválokra járjunk.

Nyaranta mi szülőként sem tagadjuk meg a fesztiválozó énünket és ha lehetőségünk adódik, legalább egy napra kinézünk a Szigetre. Idén sem volt ez másképp, ezúttal viszont még két új embert is magunkkal vittünk: olyan szülőket, akik előtte még sosem jártak fesztiválon, így a harmincas éveiket taposva debütáltak a Szigeten.

apu-kalipszis_sziget_2018.jpg

Fotó: Apu-kalipszis

Négyünknek összesen három gyereke van, őket – bár nagyon szerettük volna magunkkal vinni – a csütörtöki tikkasztó hőségre való tekintettel és a vidékről való fel- illetve leutazás komplikációi miatt ezúttal otthon hagytuk. Na meg azért, hogy mi szülők egy picit tovább maradhassunk.

Így történ hát, hogy apa és anya lepasszolta a gyerkőcöt a nagyszülőkhöz és megszokött a Szigetre. Ugyanezt tették az elsőfesztiválozó barátaink is, akik a pelenkákat és a Mancs őrjáratot kicsit elfeledve végre nekiláthattak felfedezni az Island of Freedom rejtelmeit.

Sosem késő elkezdeni

Bár tény, hogy többségben van a Z generáció a Szigeten, nem minden róluk szól. Nem csak Shawn Mendez és Dua Lipa a Nagyszínpad húzóneve, hanem például az a Gorillaz vagy Parov Stelar is, akik nekem sokkal többet mondanak. A lényeg, hogy a programok nem csak nekik szólnak, hanem annak a harmincas-negyvenes korosztálynak is, akiknek valamiért ez a móka eddig kimaradt és most szülőként járnak itt először, vagy akik épp ellenkezőleg, már kamaszként gyűjtötték a zsebpénzt Sziget jegyre, akiknek anno jó poén volt a „Hozd el anyádat is” szlogen és talán akik most az anyjuk helyett épp a saját gyerekeiket hozzák magukkal.

Ha lehetőség adódik rá, valóban érdemes a gyereket is elhozni. A Szigeten ugyanis jól megfér egymás mellett a 40 éves elsőfesztiválozó és a 8 éves visszatérő vendég.

Sosem lehet elég korán kezdeni

Mi tavaly az akkor alig egy éves kislányunkat otthon hagytuk, de az alábbi videóban is látható, hogy így is megértettük: a Sziget napközben gyerek- és családbarát rendezvény.

Nem csak iskolás korúakat, hanem néhány hónapos babákat is láttunk, kendőben, hordozóban megbújva, olykor fülvédővel a fejükön, sőt, akadt olyan szülő is, aki már sokadszorra hozta magával a csemetéjét.

Idén sem tapasztaltunk mást, hiszen már a bejáratban sorban állva egy háromgyerekes családba botlottunk, de a későbbiek folyamán is számtalan gyerkőcöt láttunk. A kedvencünk az a 6-8 éves forma testvérpár volt, akik iszonyatosan menő és laza táncot villantottak az egyik zenei helyszín táncparkettjén.

A családoknak szóló programok egyébként tudatosan egy helyen tömörülnek: a Cirque du Sziget, a Színház- és Táncsátor, a Hungarikum Falu és a Vándor Vurstli például pont olyan helyszínek, ahová majd biztosan mi is elvisszük egyszer Emilyt.

Estére nyilván eltűntek a kicsik, mi nagyok pedig megnéztük a Gorillaz energiabombával és örömzenével dúsított koncertjét, hogy aztán megállás nélkül vándoroljunk egyik buliból a másikba, és végül azon kapjuk magunkat, hogy ki tudja miért, de a Nem vagyok James, nem vagyok Bond...-ra tombolunk a Sláger FM színpadon több száz másik nosztalgiaéhes ember társaságában (tényleg, tudja valaki, hogy mi ennek a számnak az eredeti címe?).

A Szigetelő szülők (már amennyiben éjszakára is maradnak) általában másnap tudatosítják, hogy nem bírják már annyira a tempót, mint húszévesen. Kicsit fáradtabbak, kifacsartabbak, és persze nincs is idejük annyit pihenni, mint régen. És bár ez meg az fáj egy picit, amott meg sajog (nekem például minden ok nélkül megrándult a nyakam, begörcsölt a lábam és elment a hangom), reggel mégis élnünk kell tovább a hétköznapi családi életünket, hiszen a gyerek nem vár. Csupán néhány óra alvás után azt sem tudom hogyan, de azon kaptam magam, hogy az ebédlőben puzzlet játszok Emilyvel. Bezzeg éjjel, amikor kikértem a „még egy sört”, még nem nagyon törődtem a reggel rám váró apás műszakkal. De a szülők megtanulnak néhány órácska alvást is értékelni, na meg pár óra lazulást a Szigeten. Így van ez rendjén. Mert bármennyire is körülményes, így kerek a szülők élete.

Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess Facebookon vagy Instagramon, illetve nézd meg a videóimat Youtube-on.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr1114174313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.