Mennyi az esélye, hogy lehet gyereked?

2018. április 26. 21:33 - Ficza J.

Amikor megtudtam, hogy babánk lesz, az első gondolatom természetesen a felhőtlen öröm volt. Nincs ebben semmi furcsa vagy váratlan. A második gondolatról viszont kevesebbet beszélnek.

apu-kalipszis_blog-meddoseg-nemzokepes_ferfi-gyermekvallalas.jpg

Fotó: Jake Melara on Unsplash

Rögtön az elején elspoilerezem. Azon a csütörtök délelőttön, amikor végre felfogtam a Nagy Hírt, magamhoz öleltem Claudit, majd a felocsúdás után a második gondolatom pontosan az volt, ami minden férfiembernek eszébe jut, amikor ilyen hírt hall: hálisten’ nemzőképes vagyok!

Fellélegeztem. Mert amikor először úgy döntesz, hogy családot alapítanál, a címben szereplő kérdést többé már nem veszed félvállról. És mindig ott fog motoszkálni a fejedben.

Pedig nálunk tényleg gyorsan jött a baba. A „gyerek projekt” kezdete és a pozitív teszt között mindössze öt hét telt el, vagyis a párom gyakorlatilag rögtön teherbe esett, csak a korábbi tesztek ezt még nem mutatták. Mégis, azon a bizonyos októberi reggelen, amikor még nem tudtam, mi vár rám aznap, úgy ébredtem, hogy fogmosás közben a tükörbe nézve már nem csak az őszülő hajszálakat, hanem a kétségek és az aggódás első riasztó jeleit vettem észre. Már néhány hete próbálkozunk és még mindig semmi. Sorra villantak a rossz kérdések a fejemben. Vajon sikerülni fog? Vagy mi is évekig fogunk várni, mint az a sok kétségbeesett pár? Hát mégis korábban kellet volna elkezdenünk a családtervezést?

Claudival sokévnyi együttlét, sőt, többévnyi házasság után sem siettük el a gyerekvállalást. Vártunk, amíg úgy éreztük, mindketten készen állunk. Ezidő alatt gyakran találkoztunk a fenyegető érvvel, hogy a mai világban nem tudhatjuk, milyen gyorsan sikerül majd teherbe esni, ezért nem érdemes túl sokáig várnunk. Úgy gondolom, hogy nálunk éppen a legjobb időszakban érkezett a baba: megfelelő korban voltunk, épp elég időnk volt „élni az életünket” és az életkörülményeink is lehetővé tették a baba érkezését.

Tökéletesen megértünk a gyerekvállalásra.

De mi lenne, ha azóta is csak várnánk? Ha két éve az orvosokat és tanácsadókat kéne látogatnunk? Ha fokozatosan nőne bennünk a bizonytalanság és az önmarcangolás?

Még mindig tökéletes lenne az időzítés?

Talán nem véletlen, hogy ez a para épp aznap reggel kapott el. Amikor visszagondolok, próbálom elképzelni azt a néhány másodpercet, de lehetetlen átérezni azt a megpróbáltatást, amikor valaki hónapokig vagy évekig vár arra, hogy gyereke lehessen.

Nemrégiben jelent meg egy riasztó adat, miszerint Magyarországon minden ötödik pár küzd a meddőséggel. A „felelősség” pedig a férfiak és nők között egyenlően oszlik el. Sőt, a kutatások azt állítják, hogy húsz év múlva valószínűleg több lesz a meddő férfi, mint a nemzőképes. Nem azt fogják számolni, hogy mennyi az esélye annak, hogy nem lehet gyereked, hanem éppen fordítva. Van alapja hát annak a bizonyos második gondolatnak, férfitársaim.

MIT TUDUNK EZ ELLEN TENNI?

Talán a tudatosság segít. Talán az egészséges életmód is. Talán minden fejben dől el. De az is lehet, hogy csak szerencse az egész.

Én mindenestre nem bíztam a véletlenre: a kapcsolatunk készen állt, mindketten akartuk, de arra is ügyeltünk, hogy egyénileg is a toppon legyünk.

Kevesebb stressz, több pozitivizmus

Persze nem kezdtem el Coelho idézeteket gyűjtögetni az íróasztalomon, mindössze annyi történt, hogy jobban odafigyeltem magamra. Bocs, pihennem kell, mondtam a munkának, mert gyereket csinálunk. Így megy ez. De sokat számított a tervezés is. Rengeteget beszélgettünk a jövőről, a családról, a gyerekekről és hogy hogyan képzeljük el az életünket.

Kevesebb pia, több chia (ezért a sorért utólag is elnézést kérek, de nem hagyhattam ki)

Ha készen áll az elme, jöhet a test. Következő lépésként jobban odafigyeltünk arra, hogy mit eszünk. Egyébként is a tudatos táplálkozás hívei vagyunk, de ezt abban az időszakban még komolyabban vettük (tényleg több chiát ettem). Nem mellékesen kevesebb alkoholt fogyasztottam és leraktam a cigit. És elkezdtem gyakrabban edzeni. No, kigyúrt állat így sem lettem, de ez persze annak köszönhető, hogy Claudi gyorsan teherbe esett.

És hogy mivel bizonyítom, hogy ezek miatt jött gyorsan a baba? Mit válaszolok, ha te azzal jössz, hogy minden nap cigivel a szádban, viszkivel és fehér kenyérrel kíséred le a szalonnát, mégis gyereked született? És hogy azoknak is van gyerekük, akik sosem tervezték?

A válaszaim: Semmivel. Bravó. Így van.

De mégis csökkentened kell a kockázatot, ha van rá lehetőséged. Hogy később elmondhasd, te mindent megtettél.

Ha pedig úgy érzed, a meddőség kérdése a te hétköznapjaidat is átszövi, tudd, hogy nem vagy egyedül és nem szégyen erről beszélni. Ahogy írtam, sajnos egyre több az érintett, de a jó hír az, hogy egyre több megoldás is létezik.  A Ragaszkodj hozzá! weboldalon például számtalan hasznos információt találsz, ami az okokat és a kezelési lehetőségeket illeti. Tegyél meg mindent!

A blogposzt támogatója a Ragaszkodj hozzá! kampány.

Ha tetszett a bejegyzés és még többet olvasnál a modern apaságról, kövess a Facebookon vagy az Instagramon, illetve nézd meg a videóimat a Youtube-on.

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr7013872768

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.