Vagány apák, nem vagytok egyedül!

2017. június 14. 11:29 - Ficza J.

avagy: olvasói recenzió a Daddy Cool c. könyvről

A Daddy Cool pont olyan, mint amilyennek látszik. Valóban vagány könyv, vagány apákról, de nem csak vagány apáknak. Ha az vagy, kötelező olvasmány, ha nem, akkor is. Érdekes, tanulságos, inspiráló és vicces. Van benne rocksztár, író, sportoló, üzletember, riporter, színész, fotós. Különböznek, de valamiben mégis egyformák. Eddig azt hitted ismered őket, de ezután még jobban fogod. Olvasás közben nagyokat nevetsz és hümmögsz majd. Ha nincs időd, az sem baj, hiszen ez egy interjúkötet: bármikor leteheted és hónapok múlva is folytathatod majd. De miért is tennéd ezt?

daddy_cool_konyv.jpg

Fotó: Zazie kiadó

A közelgő nyár talán még az elfoglalt szülőknek is némi esélyt ad arra, hogy a szabadságolások során néhány röpke órára könyvet fogjanak a kezükbe. Ha sikerül, mindenképpen a Daddy Cool-t ajánlom. Nem csak apáknak, hiszen mindenki garantáltan talál benne valami érdekeset. Már csak azért is, mert híres emberekkel készült és valóban tartalmas, szórakoztató illetve humoros interjúkötetről van szó, az apaság témájára fókuszálva persze. Ez nyilván nem jelenti azt, hogy az interjúalanyok másról sem beszélnének, de üdítő látni, hogy ezek az ismert férfiak milyen odaadással, buzgósággal és a papíron keresztül is érezhető csillogó szemekkel tudnak mesélni a gyerekeikről. Szóval van benne némi cukiságfaktor is.

A másik fontos ok, amiért most a könyvről írok, a közelgő Apák napja. Az elmúlt időben egyébként sem győzöm hangsúlyozni a tudatos és modern apaság fontosságát: azt, hogy mi férfiak is maximálisan vegyük ki részünket a szülői teendőkből, vegyük komolyan a szerepünket és legyünk valódi apák, ne csak biodíszletek. Mindez a vasárnap esedékes nagy nap alkalmából még fontosabb téma számomra. Apának lenni jó, az apasággal pedig az élet nem áll meg, csak megváltozik – mégpedig jó irányba. A férfiak sokszor önmagukat értékelik alul, engedik, hogy a környezetük elhitesse velük, ők kevésbé fontosak és a szülői szerep nem nekik való. A gyerekeknek viszont jó apákra van szükségük. Hálisten’ egyre több férfi felismeri ezt, de van még hova fejlődni. Fontos, hogy minél többet beszéljünk erről, foglalkozzunk vele és népszerűsítsük. Ez a könyv pedig éppen ezt teszi.

kiss_tibi.jpg

Fotó: Zazie kiadó

Magyarország eleve gyér eredményeket produkál az apás irodalom terén: csupán három jó könyvet tudnék említeni az utóbbi egy évtizedből, igaz azok egészen kiválóak. Szél Dávid blogger Apapara c. könyve alap, ráadásul hamarosan érkezik a folytatás is, de nagyon szerettük Szily László Kitolását és Beírását is. A többi apáknak szánt könyv dögunalmas fordítás, a célcsoport számára érdektelen szakirodalom, esetleg semmitmondó tanácsokkal telepakolt közhelyparádé, de éppen tegnap találkoztam egy elég beteg könyvvel, amely a verésre buzdít (WTF!?). Szóval egy csomó nyomdaipari pazarlás, ami úgyis a wc melletti polcon végzi majd olvasatlanul. Maradt tehát három-darab-jó-könyv! Ennél azért jóval többre van szükség: apás tapasztalatokra, élményekre, kalandokra és a felismerésre, hogy mindez jó móka.

Hát most már van egy negyedik is.

Két dolog teszi még érdekesebbé a Daddy Cool-t: a független, nagyon szimpatikus és nagyon kicsi kiadó (Zazie - most jelent meg a második könyvük Nagy Judit: Ébredéseim címmel) által léterhozott kötet egyrészt nem abból a megszokott 15-20 emberből merített, akiket minden médiamegjelenés során megszoktunk. Nincsenek „tipikus” bulvár által kedvelt celebek, ehelyett olyan sikeres, közismert és közkedvelt, na meg főleg hiteles figurák, akikről jó érzés olvasni. A másik plusszpont a riporter és az szerző szerepében megjelenő McMenemy Márk, aki jó beszélgetőtársa ezeknek az embereknek, apaként megtalálja mindenkivel a közös hangot és jó irányba tereli a beszélgetéseket. A vicces beszólásai, utólagosan beszúrt kommentjei pedig nekünk olvasóknak okoznak vidám pillanatokat.

mcmenemy_mark.png

Fotó: Zazie kiadó

Érdekes volt észlelni, hogy néhány témakör visszatérő elem az összes beszélgetésben. Mindenhol szó esett például a tévénézésről és a médiafogyasztásról, a nemi szerepekről és ösztönökről, az örökölt és tanult szokásokról, a szigorról és szabályokról, a szabadságról és a játékokról, a születésről vagy éppen az ismeretlen jövőről.

A meginterjúvolt tíz ember többé-kevésbé egykorú, de tevékenységükben, mentalitásukban nagyon is különböznek egymástól, mégis érezni azt az egy közös pontot mindannyiukban. Na kitaláltátok mi az? Igen, az apaság. Ez a közös pont pedig megjelenhet az interjúalanyok és az olvasó között is. Érdekes és vicces rácsodálkozás volt például megtudni, hogy a kemény öklű Erdei Zsolt ugyanazt a dalocskát énekli a kislányának, mint én. Érted? Képzeld el Erdeit és engem egymás mellett, ahogy szelíden versenyt dudorászunk egy-egy babával a kezünkben. Sosem gondoltam volna, hogy én, a gilisztatestű nyurgagyerek valaha közös témát találnék Madárral, na de most már el tudnék vele kezdeni egy épkézláb beszélgetést a „Lencsilányos” dalocskáról. Haverok is lehetnénk, együtt is énekelhetnénk. Esetleg kánonban.

erdei_zsolt.jpg

Fotó: Zazie kiadó

Az S. Takács Andrással készült interjúból pedig sok motivációt kaptam a gyerekkel történő utazások iránt. Eleve nem vagyunk rágörcsölő típusú szülők, na de azért még mi sem utaztuk körbe a világot egy néhány hónapos csecsemővel. Ő és Eszter pedig megtették. De leginkább az eltúlzott féltésről szóló rész maradt meg bennem, ami anno egy külön blogbejegyzést is megihletett nálam.

Érdekes volt olvasni Szabó Győzőről is, aki a könyvben nyíltan mesél az éveken tartó drogproblémáiról és arról, hogy ez milyen hatással volt a lányával való kapcsolatára. Kiss Tibi hétvégén rocksztár, hétközben meg igazi zen apuka nagyon bölcs és tudatos nevelési módszerekkel, jónéhány fogást el is lestem tőle. M. Kiss Csabáról itt olvasva tudtam meg, hogy nem csak ötszörös apuka, hanem már két unokája is van, a nagyfiaival pedig igazi baráti viszonyt ápol.

De ugyanúgy nagyokat bólogattam, érdekes dolgokat megtudtam a többiekkel készült interjúk olvasása közben is. Ez a könyv valóban feltölt energiával miközben egy másik oldaláról ismered meg Dragomán Györgyöt, Zsiday Royt, Nánási Pált vagy éppen a Prezi két alapítóját, Halácsy Pétert és Somlai-Fischer Ádámot. Sok különböző ember, mást hoztak magukkal és mást adnak, mindegyikük kicsit más árnyalatban látja a világot, az eltérő nézőpontok mégis ugyanarra fókuszálnak.

Az apák valahol mind egyformák.

daddy_cool_konyv_back.jpg

Fotó: Zazie kiadó

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr1912592469

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.