A babakocsikázó szülők legnagyobb ellenségei

2017. április 13. 01:23 - Ficza J.

Lassan tényleg itt a tavasz, egyre többször van jó idő, így bátrabban előbújnak a gyereküket sétáltató apukák is. Jómagam tavaly június óta csupán egy nyári szezont éltem át babakocsikázva, ám a párommal ősszel és télen, hóban és fagyban, esőben és szélben egyaránt rendíthetetlenül toltuk a kocsit, a kislányunkat becsülettel naponta megsétáltattuk.

Emily az első hónapokban akár három-négy órát is egyfolytában átaludt, olyan is volt, hogy öt órán át róttam vele a köröket. A legjobban a fagyos telet szerette: ilyenkor nyakig bugyolálva szunyókált édesdeden a mínuszokban, miközben csak a szeme látszott ki, az apja lábához pedig majdnem hozzáfagyott a farmernadrág. Legtöbbször azonban pozitívan tekintek a babakocsikázásra, hiszen remek és frissítő kikapcsolódás a testnek és az agynak egyaránt. Nem állítom, hogy nem örülök a jó időnek, de azért a kellemes napsütés is némi hátránnyal szolgál a gyerekét sétáltató szülőknek. Nevezetesen, hogy rajtunk kívül mások is vannak az utcákon, a fene vigye el! A többi ember pedig nekünk olyan, mint a mátrix lakói: mindenki potenciális ellenség. Az elmúlt hetek sétái közben összeszedtem hát azokat a zavaró tényezőket, amelyekre egyéb esetben fel sem figyelnék, sétáltató apukaként azonban a fő nemeziseimmé váltak.

babakocsi_funny.jpg

Fotó: Pinterest

1. Sziréna

A szirénázó mentő/tűzoltó/rendőrautó a babakocsikázó szülőnek olyan, mint mordor seregének harci kürtjei. Szűnni nem akaró ricsaj, amely egyre hangosabb, a sípoló vijjogó lüktetés pedig beleég az agyadba. És persze felébreszti a gyereket. A szirénázó autó mindig rosszkor jön, a hangja mindig messziről visszhangzik és persze végül mindig pont melletted megy el. Hogy az a...

2. Robogó/motorkerékpár

A jó időben a babakocsikkal párhuzamosan megszaporodnak a motorbiciklik és a robogók is, és hát tudjuk, hogy sajnos ezek nem éppen villanymotoros vagy hibrid gépek, amelyek zaj nélkül suhannak az utakon. Neeeem, ezek változatos hangorkánnal közelednek: akár az éles hangú óriásdarázs, akár a dübörgő bika közeledik, tuti nem egymaga jön, hanem falkában csapatja. A kedvencem, amikor a paraszt a pirosnál úgy túráztatja a motort, hogy a járda is beleremeg, pedig ott állok előtte, tőle két méterre a zebránál. De hát az utak királya ezt pont leszarja!

3. Dudaszó

Nem kell két keréken közlekedned ahhoz, hogy felébreszd a gyereket (engem pedig az agyvérzés szélére sodorjál), mindezt egy extra halk elektromos autóval is megteheted. Elég, ha rámdudálsz. A tapasztalatlan Kedves Ismerősök pedig előszeretettel jeleznek és köszönnek nekem egy gyors dupla dudálással, amitől majd’ kiugrok a cipőmből. Pedig, ha tapasztalt lennél, akkor tudnád, hogy nem kell nekem külön hangos gesztussal jelezned, hogy épp mellettem haladsz el, mert a sétáltató apukának annyi ideje van, hogy mindent lát, így téged is már hamarabb észrevettelek, mint te engem.

4. Ricsajozó gyerekek

Az idilli állapotba került babakocsit toló apuka természetesen a város olyan családbarát zegzugos részeibe szeret menni, amely távol esik a város őrült rohanó szmogos zajától (csendes parkok, padokkal szegélyezett terek, eldugott utcácskák). Igen ám, de a családbarát hely a nagyobbacska gyerekeket is szívesen fogadja, akik egyáltalán nincsenek tekintettel a körülöttük megjelenő babakocsi hadra: őrülten ordítozva rohangálnak, sikítoznak és visítanak, és valamiért egyikükre sem szól rá a szülője, hogy tsssss, kicsit halkabban. Egykedvűen nézik a küzdelmemet és a szemük azt üzeni, hogy ne ítelkezzek, mert néhány év múlva az ő helyükben leszek.

5. Leselkedők

Mindig van egy szomszéd néni, egy távoli rokon, egy névnélküli ismerős, akivel összefutsz és ő is – mint mindenki más - csak egy pillanatra szeretné meglesni a gyereket. Hát persze! Az az egy röpke pillanat viszont pont elég arra, hogy felébreszd a gyereket. Miért? Hát mert természetesen pont akkor kell megszólalnod, amikor a kocsi fölé hajoltál: Alszik? Jaj, de édes! Köszi, ennyi elég is.

+1:

Mi a baj mostanában tinikkel? Zenél a zsebük, baszki! Ez most komoly? Ordító hangszóróval járják az utcákat! Hová lettek a fülhallgatók? Már várom, mikor dobják a vállukra a kazettás magnót. Visszatértek a 80-as évek? Nem tudok nem furán nézni rájuk. Csak fel ne ébresszék a gyereket, mert szétrúgom a mihaszna kölkök seggét. Á, öreg vagyok én már ehhez...

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr3112420849

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.