Mit taníthat nekünk az életről egy gyerek?

2017. január 04. 17:08 - Ficza J.

avagy: egy féléves baba által inspirált gondolatok az új évre

Karácsonykor volt féléves a kislányom. Nagyon pici még, mégis az azt megelőző hat hónapban rengeteget tanított nekem az életről. És nem csak azért, mert általa jobb embernek érzem magam, hanem mert a jelenléte rejtett bölcsességekre mutatott rá. Íme öt tanulság az életről, amit egy bébi jobban tud, mint mi  – legyen ez a mi motivációnk az új évben!

A világ érdekes hely

Sokan hajlamosak egykedvűen, vegetatív állapotban leélni egy egész életet, holott a környezetük tele van izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokkal - csak nem veszik észre. A gyerekek pedig igen. Nem muszáj James Bond-nak vagy Vajna Timinek lenned ahhoz, hogy a nagy kaland megtaláljon. Az élmények rád várnak, egyedül rajtad múlik, hogy felfedezed-e őket. A kislányom ezt még tudja. Nyilván nem azt mondom, hogy egy hat hónapos baba szintjén csodálkozz rá minden csillogó karórára (bár, ha zsebtolvaj vagy, ez úgyis szakmai ártalom), de érdemes felkutatnod azt a mára elfeledett gyermeki énedet, amelyik nyitott szemmel jár és még mindig érdekes, játékos, kalandos helynek hiszi a világot. Ha így teszel, sokkal jobban fogod élvezni az életet.

baby_friends.jpg

Fotó: Pexels.com

Az apróságok is számítanak

A gyerekek figyelmét semmi sem kerüli el, ez főleg akkor idegesítő, ha a szülők éppen valamit el szeretnének sumákolni. A gyerek pont akkor találja meg az óvszert, amikor a legjobban rejtegeted, akkor kérdez rá kínos dolgokra, amikor mindenki hallja. De van ennek szép oldala is: ők még megállnak minden fánál a parkban vagy összegyűjtik a köveket a folyóparton. Felnőttkorunkra nem törődünk az apróságokkal, hiszen nincs rá időnk és felületessé válunk. Persze minden viccesebb lenne, ha mi is ilyen fogékonyak lennénk a részletek iránt: öltönyös figurák pásztáznák a hangyákat a parkban, a munkások minden csavarral eljátszanának a gyárakban, a rendőrök pedig a felhőket számolgatnák. Kicsit olyan lenne, mintha mindenki begombázott volna. Néha azonban a nagy rohanásban és komolyságban tényleg érdemes lenne megállnunk egy pillanatra, hogy körülnézzünk. Rájönnénk, hogy mennyi mindent nem vettünk eddig észre, pedig a világ szépsége ott van az orrunk előtt.

Mindig van hova fejlődni

A legtöbb ember egy idő után megreked, elveszik a motiváció, a hit és az akarat. A gyerekek viszont inspirációt jelentenek, hiszen ők folyamatosan tanulnak és fejlődnek, nyitottak a világra, érdeklődőek. Miért ne fejlődhetne tovább az ember felnőttkorában is? A jó pap holtig tanul.

Ha kell valami, vedd el!

A kislányunk most kezdett el kúszni, mászni és dolgokért nyúlni. Minden felkelti az érdeklődését, és ha valami megtetszik, egyből utána indul. Legyen ő számunkra jó példa: a lehetőségeihez képest nem ismer akadályt, lehetetlennel látszó küldetéseket indít a céljaiért – legyen az egy távirányító, egy kábel vagy a kedvenc játék. A te távirányítód legyen a kiegyensúlyozott élet, a kábel a munkád, a kedvenc játék pedig az álmaid. Küzdj értük!

Boldognak lenni nem olyan nehéz

Rohanó világunkban nem jut időnk megbecsülni az életet, a családot és a minket körülvevő dolgokat. A kislányunk már attól hangosan ujjong, visítozik és kacag, ha meglát minket. Bár néha úgy tűnik, hogy olyan, mint Szenilla: elég neki két perc ahhoz, hogy újra meglátva úgy örüljön nekem, mintha egy hete nem látott volna. A lényeget gondolom nem kell sokat szajkóznom: tanuljunk meg úgy örülni az életnek és egymásnak, ahogy a gyerekek csinálják!

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://apu-kalipszis.blog.hu/api/trackback/id/tr6312097093

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.